Emlékezés…
Legalább az emlékeim
ne törd össze bennem.
Enged, hogy magammal vigyem.
Még nem tudom mire lesz jó?
De szükségem lesz rá – azt hiszem.
Hogy élni tudjak – tovább, nélküled.
A múltból – tudom –
nem lehet megélni.
Nincs értelme átértékelni
a már megtörténteket,
de ami elmúl, elmúlt mindörökre
se jól – se rosszul
ismételni őket nem lehet.
Az életrajzba úgy kerül be minden,
mint könyvek lapjaira a történelem.
Mások fognak ítélkezni felettünk.
S hogy – hogyan? Még nem sejthetem.
Akinek nem ígér szebb jövőt a holnap
Élhet egy darabig a múlt emlékeivel –
Szüntelen keresve az újat… vigyázva
Ne rontson többé semmit el…
Fogy a lehetőség, ahogy múlik az élet
Érik az embert új csalódások meg remények,
Ahogy az érő búzaszemre jó s rossz idő köszön
úgy gyűlik a szívben, mint a szemben a
jó tartalom és a semmitmondó közöny.
Milyen volt az ifjúságom?
Azt már jól tudhatom –
zűrös, huzatos és nem boldog – nagyon…
Meddig él az ember és mit él meg még?
Erre a kérdésre – senki nem felelt még!
Életünk nem más, mint adott lehetőségeink
döntéseinek sorozata. Ki hogyan dönt?
– Befolyásolja a környezete – maga.
Az eredmény: a láthatatlan döntésben benne van
ám, hogy mire is vezet – az csak is a sors akarata.
A jövőt részben én választom
és minden részben a végtelen joga
értékelni csak azt lehet, ami megtörtént
s ha rosszul, – hát – nem döntök így soha..
A múltúnkat mindig magyarázzuk
úgy hogy az nekünk jó legyen
minden bánatot elfelejtünk s
csak a szép marad felszínen..
Ezt teszi az emlék és a hála
ködöt vet szemedre – és volt
bűneid eltemeti a félhomályba
hogy tisztábban nézz vissza az – ifjúságba.
Budapest, 1986.
Kenéz István
Kedves Leonardovics !
Terád is is vonatkozik és hozzád is szól minden fenti köszönő és segítőszándékú tanácsodhoz – szavad, szavam – amit talán, még sikerül egyszer fgyelembe vennem..- új írásaim adtán..
Köszönöm Neked is – Tiszteletetmmel !
keni
Kedves Mont'y !
Neked mindenben igazad van, de már talán késő a figyelmeztetés .
Én még 1968-ban televfoltam minden érzelemmel, káosszal és öszeirtam hetet-havat….
Ma már spórrolósabb vagyok és higgattabb.
Mi mindent tehettem volna, ha nem több végén égetem én is a gyertyám. De ma már minden kis semmiség is érték és a múltammal is máshogy bánok, ha néha előveszem.
A ha -val kezdődő mondatom ma már teljesen értelmetlenek…
Köszönöm, hogy őszinte és igaz kritikai – jóleső véleményed megosztottad velem, talán még egyszer hasznátis veszem- általad..
Barátsággal !
keni
Kedves Keni!
Tudom az ember minél előrébb tart annál többször néz vissza, s ha azt gondolod a múltból nem lehet megélni, hát kedves barátom azt hiszem tévedsz, ebben az elárvult országban a futball a múlt dicsőségeit zengi, történelmének több száz éves öklével veri a mellét és folytathatnám, de mivel elkeserít nem teszem!
Versed kissé kapkodó, hol a szerelem zendül meg benne, hol a hazafi szól, hol pedig az emlékeit idéző ember bölcsessége, ebből is láthatod, ha jól sáfárkodsz akkor három hasonló, de mégis más vers születhetett volna, így is szép, de hosszú. A te lelked olyan mint az őszi eső, bőséges és jótékony, de ha nyári záporként ontanád elénk, mely rövidebb és kiadósabb többen áldanák.
Baráti Üdvözlettel:VGy Mont'y
Kedves Olvasóim és 'segítő' Társaim !
Szép szavakat és hasznos gondolatokat kaptam ezúton is és most is Tőletek. Jó, hogy még nem írtatok le a változtathatatlanságba !
Ha megnézitek a dátumokat, amikor ezek íródtak, már majdnem történelem -legalább is az én életemben….
Mostanában kevesebbet írok, de ha időm és lelki állapotom és erőm engedi – ezeket a kedves és segítő tanácsaitokat igenis megpróbálom magamba is beépíteni. Lehet, hogy nekem talán kicsit furcsák lesznek, de, ha Nektek majd úgy jobban tetszenek én is örülök Veletek.
De addig is minden időtöket és leírt értékes szavaitokat hálával fogadom. És raktározom…
Üdvöm Nektek…
keni
Kedves Keni!
Szép verset írtál már akkor is, mint mindig, tele igazsággal.
…"minden bánatot elfelejtünk s csak a szép marad felszínen", ez megjegyzendő, hogy ne terheljük a jelenünket a sok elmúlt sérelemmel.
Tisztelettel: Viola