A siker kapujában.

A SIKER KAPUJÁBAN

Nem ereszt a Siker, vasmarokkal szorít,
Könnyű prédájaként vissza-visszahajít,
Aki spiráljába egyszer belekerül,
Onnan soha többé, élve nem menekül.

Mindenki tolong a Siker kapujában,
Hogy bekerüljenek rögvest, hamarjában
Nem látják a veszélyt, a gyilkos fényeket,
A szédítő árban megállni nem lehet.

Egy lehet reménye, ha még él a Hite,
Lelke megnyugodjon, pusztuljon a TESTE.

Budapest, 2008. február l9.

Farkas Viola

“A siker kapujában.” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Kriszti!
    De jó, hogy vissza jöttem a korábbi verseimhez és itt találom a hozzászólásodat. Örülök, hogy elolvastad.
    Szeretettel: Viola

  2. Kedves Évi!
    Köszönöm, hogy elolvastad és hozzá is szóltál. Jól esik, hogy megértesz és a verset is jól értelmezted.
    Szeretettel: Viola

  3. Kedves Hozzászólólk, kedves Szeretteim!
    Nagyon köszönöm a szavaitokat és a vigasztalást is. Én elfogadom
    az idő múlását, sőt előre készülök, hisz ez az élet rendje. Csak jelzem, hogy már kevesebb az erő, ez lenne olyan KOMOR? Folyamatosan fellépek tánccal is /2 hét múlva lesz előadásunk 25-én, de. 10-kor a Stefánia Palotában/ és künönböző irodalmi összejöveteleken is. – a napokban a Patakyban voltam ezzel is, azzal is, tehát hiányérzetem nincs. A nehézség az – Keni Te ezt jól tudod, – amikor már nemet kell mondani a felkérésre. /Azért írtam ilyen részletesen, mert kihoztátok belőlem/.

    Nagyon örülök, hogy Veletek lehetek, – ez a legkényelmesebb, -nem kell órákon át készülődni, és utazgatni, mindegy, hogy ülök a monitor előtt és ami a LEGJOBB: nem láttok!

    Sok szeretettel gondolok Mindnyájatokra: Viola

  4. Kedves Viola!
    Egy előadóművésznek talán a legnehezebb az élete, de a legszebb is.
    Nincs magánélete, de van minden este egy adrenalin szintje, amit a nézőknek ad át.
    Másoknak is van adrenalin szintje, de lehet, hogy az Irakban robbant fel egy piacon egy bombát.
    Én érzem a Te problémádat, azt az örök teljesítményre törekvő vágyat, hogy még a színpadon a rivalda fényében megmutasd magad. Ez az igény soha nem hal el, de be kell látnod, hogy a test fizikuma – teljesítő képesége egy idő után ezt már nem tudja lehetővé tenni. /Nézd meg a balettosokat max. 40 éves korig…/
    Egy szövőnö örül, ha végre nyugdíjba mehet, hogy még élhet és pihenhet egy kicsit és élvezheti a családi életett…
    Egy művész rögtön 'meghal' életképtelenségében, amikot el kell hagynia a világot jelentő 'édes-deszkák' fenyőillatát…ama sehol másutt nem létező aurát..
    Amiét viszont nem értem keserűségedet, az az, hogy Te itt vagy köztünk és nem csak nekünk, hanem a világon mindenütt, ahol magyarok élnek – az internet elvisz Téged is mindenhova. Mivel? Ne kérdezd, hisz tudnod kell – írásaiddal-ezzel a plusz tehetséggel, amihez ugyan már nem kell reflektorfény, de mennyire elég hozzá egy-egy megfogalmazott bölcs – szépséges költemény…
    Vígasztalódj – kérlek…
    keni

  5. Nekem tetszett. Olyan jól megformáltad a gondolatokat, hogy azt érzem mindent beleadtál. A tartalma persze kemény, de magad is érzékenységed ellenére szókimondó vagy( de diplomatikus) és ez nem baj.

Szólj hozzá!