Káosz
Gyakran topogott rajta lábam
Hátára néha nagyokat vágtam,
S ünnepi ebédekkel traktáltam.
Raktam rá hideget, meleget
Pillekönnyű tárgyat s nehezet
Mi nem volt neki nagy élvezet
Most haragosan táncra perdül
Alattam a szék is meggörbül
S köröttem a szoba elszédül
Mert érzem, vádol az asztal
Ha testét borítom kacatokkal
S hiába tátog üres fiókkal.
Kondra Katalin
Kedves Katalin!
Ügyesen és játékosan megírt versike a vége felé egy-két rím hibával.
Nem akarsz eget verő igazságokat megírni, csupán konstatálod, hogy mennyi mindenre használtad eddig a szebb napokat is megélt bútordarabot, s most bocsánatkérőn, picit magad vádolod a történtekért…Ügyes!
Üdvözlettel: VGy Mont'y
a való, -után kimaradt egy vesszőcske, ami nagyon félreviszi amit mondani akartam a 'vagy' -ot választószónak szántam
MI MINDENRE VALÓ, – VAGY – JÓ……
Bocsánat – egy vesszőhibából milyen galiba lehetett volna, ha nem veszem most utólag észre…
keni
Kedves Katalin !
Te tömören és velősen megírtad, hogy mi mindenre való vagy, jó egy asztal főleg, ha még fiókja is van!
De azért mindent Te sem tudtál – megírni.
Na jól is van ez így.
Gratulálok !
keni
Kedves Katalin!
Tetszik a versed, aranyos a gondolat. Ma Katalin-napon szívből köszöntelek és minden jót kívánok szeretettel: Viola
Kedves Katalin!
Akkor Te ezek szerint táncoltál is ezen az asztalon, aztán kloffoltad rajta a húst, s a végén ünnepi ebéddel engesztelted ki! Bizony, ha belegondolunk az asztal is sokat tudna mesélni, ha beszélni tudna.
Jó volt olvasni ezt a könnyed hangvételű verset!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)