Káosz.


Káosz

Gyakran topogott rajta lábam
Hátára néha nagyokat vágtam,
S ünnepi ebédekkel traktáltam.

Raktam rá hideget, meleget
Pillekönnyű tárgyat s nehezet
Mi nem volt neki nagy élvezet

Most haragosan táncra perdül
Alattam a szék is meggörbül
S köröttem a szoba elszédül

Mert érzem, vádol az asztal
Ha testét borítom kacatokkal
S hiába tátog üres fiókkal.

Kondra Katalin

“Káosz.” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Ügyesen és játékosan megírt versike a vége felé egy-két rím hibával.
    Nem akarsz eget verő igazságokat megírni, csupán konstatálod, hogy mennyi mindenre használtad eddig a szebb napokat is megélt bútordarabot, s most bocsánatkérőn, picit magad vádolod a történtekért…Ügyes!
    Üdvözlettel: VGy Mont'y

  2. a való, -után kimaradt egy vesszőcske, ami nagyon félreviszi amit mondani akartam a 'vagy' -ot választószónak szántam
    MI MINDENRE VALÓ, – VAGY – JÓ……
    Bocsánat – egy vesszőhibából milyen galiba lehetett volna, ha nem veszem most utólag észre…
    keni

  3. Kedves Katalin !
    Te tömören és velősen megírtad, hogy mi mindenre való vagy, jó egy asztal főleg, ha még fiókja is van!
    De azért mindent Te sem tudtál – megírni.
    Na jól is van ez így.
    Gratulálok !
    keni

  4. Kedves Katalin!
    Tetszik a versed, aranyos a gondolat. Ma Katalin-napon szívből köszöntelek és minden jót kívánok szeretettel: Viola

  5. Kedves Katalin!

    Akkor Te ezek szerint táncoltál is ezen az asztalon, aztán kloffoltad rajta a húst, s a végén ünnepi ebéddel engesztelted ki! Bizony, ha belegondolunk az asztal is sokat tudna mesélni, ha beszélni tudna.
    Jó volt olvasni ezt a könnyed hangvételű verset!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!