Ősz vagyok.

Összes megtekintés: 819 


Ősz vagyok

Levetettem szép tarka ruhám,
pőrén itt állok a hidegben.
Még rám kacsint a napsugár,
s nézem a táj mily kietlen.

Lehullott a szeptemberi frizurám,
mely trikolórként ragyogott.
Megjósolta ezt Öregapám,
S fejemen semmit sem hagyott.

Arcomat komor eső áztatja szét,
lelkemet búgó szél tépi.
Szívem már új tavaszt remél,
ami a megújulást ígéri.

Dér csipked itt-ott reggel,
varjak fejem fölött keringenek.
Mint éhes vadak a tetemen,
lecsapnak s fel emelkednek.

Táplálékot nem adhatok nekik,
hisz elfogyott már a nyár…
Elszórva csak felszedegetik,
Amit a meztelen mező kínál.

2008. 11. 25.

Beri Éva

“Ősz vagyok.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Éva!
    Rengeteg pozitív hozzászólást kaptál, melyekkel egyet is értek, de…
    -gondold végig, ha te vagy az ősz, nem vágyhatod a tavaszt, az ősz öregapja talán a tél lehet, arcod nem ázhat, te mint az ősz áztatod mások pl. a táj arcát és végezetül pont az ősz a legtöbb eleséget adó évszakunk, ekkor érik be a legtöbb gyümölcs melyek eledelt adnak télre is… Logikai ellentmondások, ennyit leltem, de mint vers akkor is jó.
    Üdvözlettel: VGy Mont'y

  2. Kedves Sheldon!
    Kérlek a hibákat is ecseteld számomra! Fontos nekem, hogy javítsak a hibákon. örülök, hogy tetszett a versem.:)
    Üdvözlettel: Éva

  3. Kedves Éva !
    Ez a vers olyan paralell képszerűséggel táji és megszemélyesített, belső érzésekkel töltekező, hogy csak – kedves finomságához kellemes, lágy üteméhez – gratulálni tudok.
    Tisztelettel !
    keni

Szólj hozzá!