Hogyha…


Hogyha…

Hogyha angyal lennék
Ablakpárkányokon ülve
Bepillantanék a szobákba,
Belopóznék a szívekbe is
Sötét ablakukat kitárva
Hagynám betörni a fényt.

Hogyha angyal lennék
A földi léttel szembesülve
Nem várnék semmilyen csodára
Összefognám kezeitek erővel is
Nem hagynám közöttetek járva
Hogy elveszítsétek a reményt.

Hogyha angyal lennék
Emberi testbe kényszerülve
Tudnám, nem élek hiába
Szeretném az ellenségem is
Elvesztett szárnyaim megtalálva
Felemelném az embert, szegényt.

Hogyha angyal lennék
A farkasok megszelídülve,
Úgy élnének a világba
Mint a bárányok, ha szürkén is
S az emberek közt békésen járva
Visszahoznák az elveszett reményt.

Kondra Katalin

“Hogyha…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Katalin !

    Külömns versszerkezet, ismétlődő sorkezdetekkel-nyomatékosítva.
    Gyermeki, lágy szelíd szabályos rímek.
    A mondanivalója pedig a közelgő ünnepekhez illik.
    Emberköpontú, segítő szándékú és méy érzésekkel sugárzó.
    Üdvözlettel !
    keni

  2. Köszönöm, hogy olvastátok. Mindenkinek derűs adventi készülődést kívánok!

  3. Kedves Katalin!
    Tetszik a versed szelíd vágyakozása, kívánom, hogy teljesüljön.
    Szeretettel: Viola

  4. Kedves Katalin!
    Ugye, mondtam már, hogy az angyalok itt vannak köztünk, és Te is Isten egyik jobb keze, angyalkája vagy.
    Csodás szép verset írtál a szeretetről!
    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!