Hogyha…
Hogyha angyal lennék
Ablakpárkányokon ülve
Bepillantanék a szobákba,
Belopóznék a szívekbe is
Sötét ablakukat kitárva
Hagynám betörni a fényt.
Hogyha angyal lennék
A földi léttel szembesülve
Nem várnék semmilyen csodára
Összefognám kezeitek erővel is
Nem hagynám közöttetek járva
Hogy elveszítsétek a reményt.
Hogyha angyal lennék
Emberi testbe kényszerülve
Tudnám, nem élek hiába
Szeretném az ellenségem is
Elvesztett szárnyaim megtalálva
Felemelném az embert, szegényt.
Hogyha angyal lennék
A farkasok megszelídülve,
Úgy élnének a világba
Mint a bárányok, ha szürkén is
S az emberek közt békésen járva
Visszahoznák az elveszett reményt.
Kondra Katalin
Kedves Katalin !
Külömns versszerkezet, ismétlődő sorkezdetekkel-nyomatékosítva.
Gyermeki, lágy szelíd szabályos rímek.
A mondanivalója pedig a közelgő ünnepekhez illik.
Emberköpontú, segítő szándékú és méy érzésekkel sugárzó.
Üdvözlettel !
keni
Köszönöm, hogy olvastátok. Mindenkinek derűs adventi készülődést kívánok!
Kedves Katalin!
Tetszik a versed szelíd vágyakozása, kívánom, hogy teljesüljön.
Szeretettel: Viola
Kedves Katalin!
Ugye, mondtam már, hogy az angyalok itt vannak köztünk, és Te is Isten egyik jobb keze, angyalkája vagy.
Csodás szép verset írtál a szeretetről!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)