Üresség

Összes megtekintés: 1,029 


Üresség

Megfakult a fényem
Állok, s várok
A napot nem érzem
Árnyékban látok.
Fejemben nem hallom
A hangot sem, mely
Irányítja sorsom
Amíg enyém e hely.
Nincs azaz érzés,
A boldog pillanat
Nincs a mélység
Mi magával ragad.
Lelkem kihűlt
Szívem sincs már.
Mint sivatagi űr
Kietlen és sivár.

2008. 10. 22.

Beri Éva

“Üresség” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Éva !

    Ilyenek vagyunk, amikor kihülünk, kicsit meghalunk. Tompábbá válik a szó is és minden oly egyszerűre töpped, de eddig még mindenki át, s megélte ezt az érzést.
    Nem tudunk mindig csak a fényben élni – ki kell néha ürülni, hogy tudjunk feltöltődni.
    Látod ez már nálad sikerült is azóta és kétszeresen volt boldog az perc, és utána az óra…édesebb lett a csók is a kihült – elmúltra.
    Üdvözlettel !
    keni

  2. Kedves Ferenc és Viola!
    Igen, jól látjátok, ezt szerettem volna kifejezni.
    De azóta már jobban vagyok.
    Köszönöm véleményetek!

    Üdvözlettel, szeretettel: Éva

  3. Kedves Éva!
    Tetszik a versed, mely kifejező, érvényes a mai érzéseinkre. Azért kívánom, hogy találd meg a TARTALMAT.
    Szeretettel: Viola

Szólj hozzá!