Karácsony.


Karácsony

Amikor télen meghal a föld,
Mikor sötétség borul a világra,
Kékre fagyott, reszkető testtel jó
Bemenekülni egy meleg szobába.

Kint hagyva mindent, ami a múlt
S amit a hó már betakart.
Meggyónni minden vérző sebet,
Amit a bűn felkavart.

Sokan vagyunk elhagyatva
Oly bizakodók, mint egy árva,
Ki csodát remélve néz szelíden
A gyermektelen édesanyára.

Rajtunk kívül is vannak sokan,
Kik bár örökké velünk élnek,
Figyelmet, békét, törődést
Csak karácsonykor remélnek.

Szeretettel fordulj most felé,
Kire hétköznap időd nem marad.
Karácsonykor borulj szívére,
Ajándéka légy önmagad.

2007

Kondra Katalin

“Karácsony.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. BRAVÓ!
    Jó, ha mondom = 5*
    Gondolatsorod nagyon jó, nagyon ütős és lélekemelő is.
    Gratulálok szeretettel:
    Üdv/Feri

  2. Kedves katalin !

    Télen sem hal meg a föld, csak fagytakaró alatt pihen. Melegebb födrészeken is van karácsony – tudom az nem ilyen. A világra nem borul sötétség, hanem világít a reménysugár, pislogó csillagok vibrálják be a téli, tiszta éjszakát.
    Valóban jó ilyenkor találni egy befűtött szobát.
    Nem hibák ezek, csak pontosítás – hisz kívánja e vers a belső ellentétet.
    Hogy ami künn van, most benn ne legyen.
    Gondolatok, emlékek, szerető emlékeztetések, fájdalmas hasonlatok, figyelmeztető gondoskodás szól ki szép versedből és a lényeg, hogy Te önmagad légy ajándéka, minden szeretetért epekedő szomorú szívnek.
    Tiszteletem ezért a bensőséges – meghitt versedért ! (felülm…lan.)
    keni

  3. Kedves Katalin!
    Szívhez szóló versed nagyon tetszik, valódi ajándék a ma estére.
    Áldott ünnepeket kívánva szeretettel: Viola

Szólj hozzá!