Perc. – Mindenkor.

Perc

Nem félnék, ha te ölelnél.
Érző szíveddel szeretnél.
Ha csókod reggel köszöntene,
Keblemben boldogság születne.

Kisizsák, 1992. május 10.

Mindenkor

Majd utolér némán a zápor.
Olykor még látom az arcodat.
Becsukott szemem mögött,
sötétben hallom hangodat.

Már nem félek a ködben.
Ő néki vállán fáradtság és bánat.
Várd meg míg a köd meghal.
Feloszlik, s megszületik vágyad.

Kisizsák, 1995. június 28.

Bakos Attila Péter

“Perc. – Mindenkor.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Javítások ui.-ban: és élmény -finomsággal – míg mások -nyögvenyelősen
    Bocsánat, hogy több a hibám, mint a leiratom, de talán afáradságom tette.

  2. Kedves Attila Péter!
    Négysorosod tökéletesen tartalmas és mélyen szép lírai, bátor átérzések, émély érzelem – vezetik.

    A Mindenkor is csak két verszakból áll, de te többet mondassz el benne légies finomsággl és könyedséggel, míg má oldalakon át, nyögvelősen…
    Nagyon gratulálok
    Tiszteletel !
    keni

Szólj hozzá!