2008. SZILVESZTERE
Év utolsó napján
A jövőbe nézünk,
Ezen örömünkben
Vígan ünnepelünk.
Eszem-iszomunkban
Bele is betegszünk,
Kabarétréfákon
Vidáman nevetünk.
Mindenütt áll a bál,
Szinte duhajkodunk,
De hogy rossz is jöhet,
Arra nem gondolunk.
Pufogó petárdák,
Szép tűzijátékok,
Utcán vigad a nép,
Mint vadult sokkosok.
Temessük jókedvvel
Az öreg esztendőt,
Nincs más, mint remélni
Boldogabb jövendőt.
ÚJ ÉV NAPJA VAGYON
2009. január 1.
Puha hótakaró fehérlik a tájon,
Ellágyul az ember a tiszta látványon,
Béke és csendesség van e jeles napon,
Ma van az évkezdet, új év napja vagyon.
Megszűnt a hangzatos pezsgő durrogtatás,
Földet rázkódtató duhaj csillagszórás,
Fáradtan pihen a vidám, zajos népség,
Sűrű hóesésben ölel a szürkeség.
Addig jó, míg alszik az emberek többsége,
Míg nyugszik az akarat sokfélesége,
Aztán minden újra megy a maga útján,
Hiába is látjuk, hogy rossz felé jutván.
Teszem én is dolgom, elhányom a havat,
Kimondani könnyű, de nehezen halad,
Hóemberré váltam, lerázom kabátom,
Sietek olvasni, a könyv a barátom.
Kényelmes ültömben el is szunyókálok,
Pillanatok alatt lélek szárnyán járok,
Itt hagyom a gondot, muszáj-köteléket,
Nyugalmat kívánok, Égi Békességet.
Farkas Viola
Klassz írások, jó volt olvasni!
Kedves Viola!
Mosolyogva olvastam költeményeidet. Kedves hangulat, kötelesség és pihenés árad belőlük. A ritmusra azért vigyázzál, mert sok helyen döcögősre sikeredett.
Szeretettel: Csaba
Kedves Viola !
Én is úgy tapasztalom, hogy jó hatással van, volt rád az év utolsó napja, de kevésbé volt hatástalanabb az Új Év napja is.
Elhánytad a havat, becsuktad mögütted a múlt kapuját, és megjelent derengő szunyálás küzben egy szebb, való világ.
Én is éjfélkor megeszem a rétesem, hogy jövőre több papírpénzem legyen, de dobok a kosárba egy marék lencsét és közé pár fémforintot is, mer ki tudja mi jön még, mit hoz a holnap, a mai vigadóknak és a szomorkodóknak…
Lefekszem aludni, – jönnek álmomban a vonatok, és én a jöbőbe velük így boldogan utazok.
Szertettel !
keni