Mégis legjobb.


MÉGIS LEGJOBB…

Sokadszorra hallottam már,
Kinek, milyen nagy batyu jár,
Vizslatom az embereket,
Hogy cipelik a terheket?

Itt az újév, most figyeljük,
Rakományért rögvest menjünk
Jól lehet még válogatni,
Igyekezzünk könnyűt kapni.

Nagy tumultus, tolakodás,
El kezdődött a kiosztás,
Úgy kapkodják, mint a cukrot,
A végének kevés jutott.

Én is mohón ölelgettem,
Később láttam, amit vettem,
Megint rosszat választottam,
Szép volt, de elszámítottam.

Már nem lehet lecserélni,
Végig kell az úton vinni,
Mendegélünk és vánszorgunk,
Mégis legjobb a mi batyunk.

Nem adnám oda semmiért,
A világ mindenségéért,
Megszoktuk már régen egymást,
Együtt kergetjük a Kaszást.

Budapest, 2009. január 2.

Farkas Viola

“Mégis legjobb.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Peth, Marcsi és Timóca!
    Köszönöm, hogy olvastatok. /Bár a vége, szerintem soha sem jó!/
    Szeretettel: Viola

  2. Kedves Keni és Zsuzsanna!
    Örülök, hogy itt vagytok, hozzá is szóltatok, csak hogy meg pezsdül a Honlapunk. Mindenki hiányzott, aki távol volt.
    Szeretettel: Viola

  3. Ahogy mondod, kedves Viola! Úgy van. Nem biztos, hogy a másik batyuja könnyebb lenne számunkra. Mindenki vigye csak a magáét, ameddig tudja, és kergessük a Kaszást. Ne az kergessen minket!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):):)

  4. Kedves Viola !

    Örülök,hogy visszatértél a régi kerékvágásba és szép roniával, de mégis mély tapaztalt bölcességel rohansz megint előre, de még ne várd a kaszást és ne is fuss előle, mert minden nap ígérhet még sok szebb új napot.
    Lényegi mondanivalód:, hogy senki sem cserélné el a saját batyuját a másikéval, bár lehet az kivülről ékes, de belől pedig 'mérges',tényleg csak kacat…
    Tisztelettel !
    keni

Szólj hozzá!