Tengődik az élet.


TENGŐDIK AZ ÉLET

Tengődik az Élet,
Kicsiny falatonként,
Keresi a helyet,
A türelem csendjét.

Mint az éhes kutya,
Lohol élelemért,
Kirekesztett ember,
Koldul falatokért.

Itt-ott csurran-cseppen
Néha egy kevéske,
Sosem jól lakásig,
De él az Élete.

Megy a földönfutó,
Soha meg nem állhat,
Szimatol, keresgél,
Nyugvást nem találhat.

Nincs oly szerencséje,
Ahol befogadnák,
Netán meg szeretnék,
Jó szívvel táplálnák.

Így kóborol tovább,
Szeretet-éhesen,
Míg csendben megpihen,
A temető szélen.

Akinek nem tetszik
Ez a végkifejlet,
Tegye szebbé, jobbá
A jelen Életet.

Budapest, 2009. január 2.

Farkas Viola

“Tengődik az élet.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Keni és Timóca!
    Biztos félreérthetően írtam és nem arra gondoltam, amire Ti és nem is "felhívás", ne haragudjatok!
    A hangsúly a "szeretet-éhesen" van, érthetőbben, a magányon!
    Szeretettel: Viola

  2. Kedves Vipla !
    Most az ünnepekhez még közelien – úgy gondolom, hogy a hontalan hajéktalanokra gondoltál, emberre és más élőlényekre egyaránt.
    Hidd el ahol tudunk segítünk mi is, de több ma a nap, mint a kolbász egy 40ezer fotintos havi fűtés számla és 30ezer havi gyószszerpénzem – után.
    Szeretettel – gondolataidért és felhívásodért.
    Üdvözöl !
    keni

Szólj hozzá!