Villanások. – Játék.

Villanások

Villámok pengéje
az ég sötét kékjébe
hasítva
zúz utat a mindenség
sötét vitorlái alatt.
Napraforgók merednek rám,
s messze vidékek
illatával
simogatnak a szelek.

Zörgéssé halkultak
a távoli dörrenések
az elhamvadt villanások után,
s másodpercekre törtek
a kilométerek.

Játék

A messzi utak
hömpölygő végtelenjén
szép jövőnk inog.
Szomorú szemén
remény csillan –
hideg ragyogású Hold!
Játékod legyen
bolond – vagy őrült,
de igaz!

Cserép Imre

“Villanások. – Játék.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves ferenczfijanos!
    Köszönöm a gratulációdat. Ajánlom, hogy olvasd el a régebbi beküldött pályázatra és nem pályázatra beküldött verseimet.
    Kedves Keni! Timoca! Viola! Kati! és Peth! – Köszönöm, hogy elolvastátok a verseimet és hozzá is szóltatok. Kedves Peth! – Valóban lehetett volna még csiszolni a verseimen, de ez így "bukott ki belőlem", aztán így hagytam. Lehet majd egyszer átírom, illetve "csiszolom".
    Üdvözlettel: – Pegazus

  2. Kedves Imre !

    Képeket látok a képben, melyeket megörökítettél érzékkel töltve.
    Villámképek mesze, és égi zörej. lLírtad – elteszed a leendő múlt emlékeivel.
    Rögzülten papíron, mint a kép, és még soká megmaradnak, míg csak egyszer felkapja a szél.

    Játék: A messze utak végtelenje és az égen a hold, mindent megígér, de hogy megéljük e – valóban játék a képzelet egén. Aóövő mindig igaz, de vajon tudjuk e valóban – mi az?
    Tisztelettel !
    keni

Szólj hozzá!