Szénhidrát. – Túl civilizált.


Szénhidrát

Beszélj fülembe halkan.
Suttogd bele:
Mindig ezt akartam!
Csak olvadni szerveiden újra,
Eget karmolni ha éjfélt üt az óra.
Visíts vadul halálod pillanatáig,
még ha gyóntatód nem is mondta,
Ki kell élni a pillanatot a végig.
Arany.
Csacska ócska fém.
Lágy részeken,
Koppanó csontok,
Érzésektől részegen.
Az már valami!
Csak te és én!
Ösztöniesen vadságban szelíden
szuszogva egymás testén..
Roppant erejével pecsételi meg a cél.
Ismeretlen okból kerestél.
Nem tudtad el ide miért értél.
Nem látod az út végét.
Nem ismered lét válaszod.
De ajkadon ha szemem megpihen,
Kezem kopogja szapora ritmusát testeden,
Lelkem milyen őrült tempóban rezeg lelkesen.
Nemes növényi szénhidrát kedvesem.

Túl civilizált

Szól nevetve szívedbe,
Keservesen keresve
Kapaszkodót a semmibe.
Minek kellett eddig elkezdődnie?
Mi az aminek már rég itt lenne,
Fájdalmas végének ideje?
Hol az energia
Chines nagy falakat ledöntő haragja?
S ha ember lenne a vétek,
Lenne annyira ostoba,
Hogy átprogramozná a globális létet?

Kérdezek.
Neked nem kell a válasz.
Érvelek.
De megcsal a látszat.

Szóljon nevetve szívedbe társadalom:
Az éhség vajon kijut az ablakokon?
A megfagyott emberek végtagjai kinőnek újra?
A háztalan embernek van e hova bújnia?
Ki civilizálódik a felelősség belőlünk
Halottaink porait hintve az kénköves útra?

Nevetek.
Te nem érted a viccet.
Élvezek.
Neked nem kell az élvezet.

Sok ezer éve,
Mindig ez a tragikomikus vége!
Emberek fagynak meg,
Éheznek gyermekek,
Asszonyokat gyenge beteg nemtelen urai
jellemtelen ököllel aláznak sorra,
Hiteled sokasága űz öngyilkosságba,
Gyermekednek leszel tanulatlan lassú gyilkosa,
Hitek ontják egymás vérét hit erejébe burkolózva,
Média patkányok zegzugos csatornákba,
siker morzsákért marják egymást halálra,
Fogyóban hitele a jóságnak,
S mindenünk eladjuk a civilizációnak.

Kérdezek.
Téged nem érdeknek a válaszok.
Érvelek.
De nem adsz hitelt a szónak.

Hova tovább?
Hány nyolc az darab kalács?

A harcot a fejekben,
Megbocsátva bűneinket leszegetten,
Kicsit nevetve volt vakságunkon,
Dagadó mellkassal,
Biggyesztve lógó ajkakon…
Kell előre nézni!
Különben mi a fészkes fenének
Szenvedett remegve anyánk ide élni?

Kérdezek.
Te már meghallgatsz.
Érvelek.
S utat engedsz a szónak…
Testvér.
Nagyon lassan…
De folyamatában…
lassan…
cudar lassan..

Hargitai Győző

“Szénhidrát. – Túl civilizált.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Kicsikovakell !

    Hosszó versek és nagyon sűrítettek, és összetettek. Talán most a kevés több lett volna, de nem lehetsz ura a ki nem mondott szónak, ami belül feszít.
    Megint nagy fába vágtad a fejszéd, sokat arattál, de a felét elvették.
    Nehéz mélyérzésű, és gondolatú sorok ezek. Nem is versek, hanem kiömlő keserű szavak egymásutánja, és tényleg filozofikus gondolkodás kell ahhoz, hogy valaki ezeket átrágja.
    Sok síkon indulsz és néha nem térsz vissza, és ennek a vétetelenség lehet csak a titka. Kérdések sora és rájuk fél válaszok, mert biztos tudat nincs csak a gondolat
    röpke álma, ami megvalósulni látszik ebbe a világba.
    a *nemes növényi szénhidrátra* még kicsit várni kell, bár jó lenne nekem,… – már így is sok szintetikus dolgokat eszel és eszem.

    Mély hódolatommal gratu.
    Feléd!
    keni

Szólj hozzá!