Nosztalgia.

Nosztalgia

Vállamon pihenő nyugalma,
s iszonyú súlya
huszonnégy év alá görbítette
keskeny hátam.
S elfutott időm nem érti meg,
hogy visszavágyom
a susogó kamasz világ
határain túlra.
Szeretném, hogy
gyermek legyek!
Hogy nadrágom foltjára
írhassam:
Andersen ég veled!

Bodaszőlő 1975

Cserép Imre

“Nosztalgia.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Cserép Imre!

    Én is többször nosztalgiáztam már (verseimben (Hol vagytok már gyermekévek!), és néha rövid kis írásaimban (Nosztalgia) is). Bizony, néha visszavágyódunk a gyermekkkorba, minél jobban öregszünk!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  2. Kedves Imre!
    Versed elgondolkoztatott többszöri elolvasás után is. Már akkor vágyódtál vissza. Megértem, biztos jó volt a gyermekkorod. Ha az enyémre gondolok, jobb, nem emlékezni rá.
    Viszont ismerek olyat, aki felnőtt sem akart lenni, ezt mondogatta is sokszor. Pénzkeresőként, felelős beosztásban sem akarja vállalni a felnőtteknek kijáró összes feladatot. A Fejlődés megállíthatatlanul megy előre, csak a mi életünk múló, sőt, elsuhanó.
    Szeretettel gratulál már a fiatal Imrének is: Viola

  3. Kedves Imre!
    Sok mindent elárulsz magadról, korod, alkatod(mi az elmúlt évek alatt talán változott) és azt az éretséget mit már huszonévesen is magadénak tudtál! Gratulálok!
    Üdvözlettel: VGy Mont'y

  4. Kedves Imre !

    Rövid emlékező vers és egy vágyálom. Nosztalgia, hogy újra légy gyerek.
    Felnőttből elég volt – megértelek !
    Egymásba áthúzó verssorokba írtál, és ezzel egy modern formát adtál.
    Gratulálok !
    keni

Szólj hozzá!