Az utolsó állomás előtt.


AZ UTOLSÓ ÁLLOMÁS ELŐTT

Utas közeledik, csak vonszolja magát,
Maga előtt látja egyetlen végcélját,
Várja már közeli csendes pihenését,
Másnak láthatatlan, lények üdvözlését.

Jaj! Ott az akadály, orvosok csoportja,
Gépek garmadája az utat elállja,
Harcra készen állnak az életért küzdve,
Szegény pára fekszik, mindeneket tűrve.

Többszöri műtétek, csövek lógnak rajta,
Erővel küszködik ziháló mellkasa,
Emberek és gépek végzik a dolgukat,
Végrehajtják gonddal a vizsgálatokat.

Csak remélni lehet, hogy ő már messze jár,
Elkínzott élete nyugalomra talál,
Hogy velem ezt tegyék? Nem! Nem! Tiltakozom!
Hagyjanak elmenni! Ez az akaratom!

Farkas Viola

“Az utolsó állomás előtt.” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Hozzászólók!
    Nagyon köszönöm, hogy olvastatok és a véleményeteket is elmondtátok. Csak hogy ne járjatok tévutakon: én nem készülök sehova, én készen állok! Persze, lehet hogy ezt csak MOST MONDOM ilyen könnyedén. Az utóbbi időben, hozzám közeliekkel történt ilyesmi, ráadásul öreggel és menthetetlennel. Ez ellen ágálok, és külön köszönöm Torma Zsuzsanna véleményét.
    Hála Istennek én még vagyok, az egyre nagyobb problémák alatt roskadozva, de a "fiatalságom" és sikereim még tartanak, viszont nagyon is a vége felé járnak, /már ideje/. Örömömre itt a gép, ezzel kapcsolatban lehetek VELETEK, és igyekezni fogok NEM untatni Benneteket.
    Segítségeteket köszönöm – de tőlem már nagyot és tökéleteset ne
    várjatok, mert ezt nem igérhetem.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  2. Kedves Viola!
    Egyetértek az előttem szólókkal is, de egyetértek Veled is abban, hogy amikor már csak gépekkel lehet valakit életben tartani, akkor már én sem kívánnám, hogy tovább éljek.
    Ismeretségi körömből tudom, hogy az öreg édesanyát orvos lánya többször visszahozta az életbe feljavítva injekciókkal, s nem biztos, hogy "jót" tett vele. Hiszen egy "élő-halott" ember látványa a hozzátartozókat mindig jobban megviseli.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):):):)

  3. Kedves Viola!
    Ne akarj megríkatni!
    Maradj csak köztünk még nagyon sokáig és írj minél több szép verset és prózát! A versed nagyon szép, de nagyon szomorú is. Mint Monty írta kettőség van a versedben: – az egyik a lemondó, a távozni akaró ember alakja, a másik az orvosé, aki gyógyítani segíteni akar. Várom a továbi szép írásaidat.
    Nagyon nagy szeretettel: – Pegazus;)

  4. Kedves Viola!
    Ez is egy igazság, az elmenni igyekvő igazsága, a másik az orvosé:gyógyítani!
    Keninek igaza van, sok emberrel voltam élete végső szakaszában, ezerszer halottam, hogy ők már felkészültek és mennének, nekik mondtam, hogy hetven, vagy nyolcvan évnyi élet után ne sürgessék a napot, ne fussanak olyan után mi magától is elénk jő, mert minden nap hozhat valami szépet, egy mosolyt, egy kedves szót, egy emléket vagy éppen egy verset;) mit , ha elrohanunk nem tudunk megírni.
    Szeretetteljes Üdvözlettel :VGy Mont'y

  5. Kedves Jó Viola !

    Én hiszem, hogy mindennek megvan már a maga ideje. Abban is hiszek, hogy aki kiérdemelte: nem fog a halálok halálával meghalni, mert kegyes lesz hozzá az utolsó Óra. Amit leírtál, én ezt már "megéltem" és még itt vagyok…
    Ezért ne féljünk elémenni, ha kell, és felkészülni az utolsó útra !
    És most had idézzek ide Neked -Gyurkovics Tibortól egy vigasztaló, nagy-nagy igazságot. Azt monta:

    *MÁR NEM FÉLEK A HALÁLTÓL,
    – MERT AMIKOR ELJÖN ÉRTEM –
    – ISTEN MAGÁHOZ ÖLEL –
    – ÉRZEM !*

    Viola ! – még Te se írj ilyeneket, bármennyire foglalkoztat is beteget, öreget, vagy sorstalan-hajléktalant…
    Nagyon nagy Szeretetemmel !
    Csókolom – kezed.
    keni

Szólj hozzá!