Aki megjárta a poklok poklát… – Szó-tagok.


Aki megjárta a poklok poklát…

Aki megjárta a poklok poklát,
az visszatérve a felszínre körültekint:
hol fog most már csontjáig megtisztulva
agyonra gyötörten lepihenni.

Az alvilági kínok szögesdrótjai tépik lelkemet.
Egyszer még lepattognak,
hát itt van egyedül meghallója,
értője a dalnak.

Szó – tagok

Szó – tagokból rakom össze
a képet
és
a képet
tűzbe dobván
lám
a hamuból
már
új szó-tagokat kaparok
össze.

Cserép Imre

“Aki megjárta a poklok poklát… – Szó-tagok.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Peth!
    Kedves Keni!
    Kedves Monty! és Kedves Timóca!
    Mindőtöknek köszönöm a kedves és építő jellegű hozászólást. Kedves Monty! – Remélem azért egyszer csak parolázhatok majd veled és a többi kedves írótársammal is, akár "erős" vörösbor mellett is (mértékletesen). Kedves Peth! – A versem utolsó, javított változatát olvastad? – Hogy tetszik?
    Baráti szeretettel üdvözöllek benneteket: – Pegazus:)

  2. Kedves Peth!
    Pótolom az egy betűt.
    Szó – tagok
    Szó-tagokból rakom össze
    képemet,
    e-képet tűzbe dobván – lám
    a hamuból
    már
    új szó-tagokat kaparok
    és keresek.

    Üdvözlettel: – Pegazus:)

  3. Kedves Pegazus!
    Verseidhez valami erős vörösbor kellene, hogy segítsen a nehéz szó után…
    Sokszor, nagyon sokszor elolvastam őket és elkápráztat a tehetséged, s még mielőtt ostoba parolázásba kezdenék el kell azért mondanom, hogy pokoljárásod erősen ismerős, mintha megéltem volna! Szó-tagok….eszméletlen jó dolog a szavakkal játszani, ráadásul úgy, hogy értelmet is kapjon mikor versé avanzsál, elolvastam a módosított verziót is, de az első valahogy jobban megfogott, őszintébb és magától érthetőbb volt számomra, s ha volt is benne szerkesztés, nem éreztem ki belőle.
    Őszinte Tisztelettel:VGy Mont'y

  4. Kedves Pegazus !

    Az első versedbe beleképzelve magam – teljesen át tudtam venni – érezni, annak ellenére, hogy mély mondanivalód látensen bújtatott…

    Szó – tagok:
    Ez a vers nagyon rövid és nagyon szaggatott, de mondandója olyan gondolatokra ébresztett, hogy néha nem árt mindent összzúzni, és egy új mondandót – belőle kirostálni. Mint Hamupipőke a hamu közül a lencsét, az értéktelenebből, az értékesebbet. Én így látom, és képzelem.

    Többet írtam megint, mint illett volna, mert ez, morfózis prózában, Te pedig pár sorba megírtad. Ez benne az élő költőiség, a továbbgondolás alapadója….
    Szeretettel gratulálok !
    keni

  5. Kedves Peth!
    Így gondoltad: –
    Szó-tagok
    Szó-tagokból rakom össze
    képemet,
    a képet tűzbe dobván – lám
    a hamuból
    már
    új szó-tagokat kaparok
    és keresek.
    / Még én magam is átjavítottam magam. /
    Köszönöm hozzászólásodat és véleményedet.
    Szeretettel: Pegazus:)

Szólj hozzá!