Kérdések.


KÉRDÉSEK

Gondolkozom, mit is írjak?
Humorosat, hogy ne sírjak,
Így hát tükörbe kell néznem,
Megrendeltem, van már kedvem.

Mégis jobb mást figyelgetni,
Mint az énemben vájkálni,
Akkor szállok majd magamba,
Ha nem lesz elég látványa.

Egyedül vagy? Örülj neki!
Nem szomorít így el senki!
Rossz házasság? Az bizony baj!
Akkor már mondhatod, hogy Jaj!

Fiatal vagy? Párt keresel?
Megtaláltad? Boldog leszel?
Mert ha nem, az tragédia,
Nem nyugodhatsz bele soha.

Ki ne mondjam: koros lettél?
Rosszabbat már nem tehettél,
Felkészültél? Elfogadtad?
Vagy ifjúnak hiszed magad?

Gondolatban visszatértem,
És mindennel megbékéltem,
Mi a Titok? Nem mondom el,
Te is megérzed lelkeddel.

Budapest, 2009. január 21.

Farkas Viola

“Kérdések.” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Viola!

    Ez nagyon jó, jó tanácsok egy érett lélek szemüvegén át! Gratulálok és köszönöm 🙂 Üdvözlettel: Fufenka

  2. Kedves Viola!
    Én, aki már a "könyveden" és leveleiden keresztül is "ismerlek" csak gratulálni tudok a versedhez. Sok bölcsesség van benned, de ez nem véletlen!!
    Én is azt kívánom neked, amit Keni: – "Mélységes szeretettel vagyok feléd….
    Légy vigyázattal, és élj- élj -élj !"
    Baráti szeretettel üdvözöl: – Pegazus;)

  3. Kedves Viola!
    Ezt se magadnak írtad, inkább szól az utókornak, olyan kedvesen, nagymamisan, hogy érezzük szeretettel tanítasz! Néhol kevés lehet, de itt nem is a verstani formaiságokkal foglalkoztam, tetszik és kész!
    Üdvözlettel: VGy Mont'y

  4. Kedves Peth, Keni és János!
    Köszönöm, hogy erre jártatok és elnézőek vagytok velem.

    Kedves Keni!
    Előtted nem lehet semmit titkolni, vagy mást játszani, mert Te lélekbe
    látó vagy, és külön köszönöm, hogy ilyen hosszan és alaposan írod le gondolataid legjavát, nem csak nekem, de másnak is. Ezekből a hozzászólásokból érdemes lenni egy külön könyvet készíteni, talán Főszerkesztőnknek is eszébe jutott már.
    Felülmúlhatatlan elismeréssel és nagy szeretettel: Viola

  5. Drága Jó Viola !

    Honnan benned ennyi kérdés, hiszen már tudod nem lehet több kétség.
    Aki mindent megélt, az mindent megért, úgy, hogy élte, úgy hogy látta, mert nyitott szemmel járt e világba. S ez mind Te vagy. Megértő-megbocsátó.
    Úgy érzem – bánat ül szomorú szíveden, még mindig foglalkoztat, mi legyen, hogy legyen? Magadért aggódj, vagy inkább másért? A jövőnkért, vagy a sok elmúlt – másért?
    Nyugtasd meg hát háborgó szívedet, hisz oly sokszor hordott tenyerén életed.
    Térj vissza gondolataidból – tényleg megbékélten. Őrízd a titkot, de reméld a csodát, hisz tavasz kél újra, és a nap mindenkire egyformán ontja le éltető sugarát – égszínkék egéről.
    Mélységes szeretettel vagyok feléd….
    Légy vigyázattal, és élj- élj -élj !
    keni

Szólj hozzá!