A koldus.


A koldus

Elkerülik az emberek
S lop tőlük
Egy-egy félmosolyt
A megalázó
Pillantásokból
Egy tarisznyára
Valót kapott.
És megy rendületlenül
Keresve az életet
Sírást és örömet mind
Csupasz keblébe rejteget.
Benéz egy-egy ablakon
Hol nyomort és könnyet
Elragad, hol buja
Kincseit a háznak
Selyemfüggönye eltakar,
De ő lop azokból is
Gyűjt ezt-azt hevesen
És mikor minden
Egyben van, akkor
Nyugodtan elpihen.
A világ halott
S egy koldus jár
Csendben
A sírok között
A csupasz hantokra
Mosolyt szór
S megáll egy
Márvány sír fölött.
Tarisznyájából
Kövek hullnak
Kopogva, mint
Aki vádol
S az elhagyott,
Kopár sírokon
A föld könnyű lesz
S távol egy rigó
Tavaszról énekel.

2009.

Kondra Katalin

“A koldus.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    A te koldusod nem a metrók mocskában él, nem pénzt, italra valót kéregető embertársunk, a te koldusod a szeretet koldusa, tolvaja ki múltját vádolva tengeti szellemi életét nappalról éjbe érve szinte szakadatlan míg egy nap majd ő is könnyűvé lesz! Fájdalmasan szép írásod, megindító!
    Üdvözlettel: VGy Mont'y

  2. [i]Kedves Katalin ![/i]

    Azt gondolom- Téged megérintett egy igazán szegény koldus , mély lelki világa és belső emberi gazdagsága.
    Kicsit talán bele is élted magad ebbe a sanyarú világba.
    De ne feledd, nem minden koldus egyforma, mint ahogy más emberek [url]se általánosíthatóak – egyedi mivoltuk miatt.

    A Te itteni koldusod, most engem is kissé megfogott, és ezért versed is némiképp magával ragadott.

    Szép, belső lelki, és emberi mivoltod világátt – jól ábrázolja ez a vers.

    [u]Csak gra[/url]tulálhatok ![/u]

    – keni –

Szólj hozzá!