Lázban izzó
Vad lázban izzó hajnalon,
vörös tüzükben égő fellegek:
Mik fölöttem elsuhannak.
Hűvös szél könyököl
a távoli földeken az úton.
Vad sietséggel messzire sodor.
Még dobbanunk,
ide-oda futó léptekben:
Akár a szívünk.
Csak egy célra vágyunk,
mint egy kedves kis pacsirtamadár,
Mely ágról-ágra száll.
Vad – lázban izzó hajnalon
hűvös szél könyököl.
Hozzám simul a csend… Üdvözöl.
Kisizsák, 1997. február 14.
Bakos Attila Péter
Kedves Péter!
Lelkiállapotod és indulataid finoman írod meg tájleíró verseidben, de érezhető ezek érzések melyekkel felruházod az általad annyira szeretett természetet!
Most is sikerült tökéletesen kivitelezned!
Üdvözlettel: VGy Mont'y
[i]Kedves Attila ![/i]
Most sokkal jobb verset írtál, mint az előbbi volt.
Csodálatosan kapod 'lencsevégre' az élet minden mozdulatát, látványát, – színek, hangok, dobbanások, és ezek belőled kiáramló szép megélt – izzások és csendes símulások – kedves pillanatait…
[b]Nagyon gratulálok ![/b]
– keni –
Látni engeded azokat az érzseket amik épp csak meglebbennek, mint egy fuvallat. Az ide-oda futó léptek, az ágról-ágra szálló pacsirtamadár az idő rövidségét, illanását érzékelteti, de neked sikerült megragadni a pillanatot, és megörökíteni azt az érzést, ami engem megfogott a versen keresztül.
Gratulálok!