Úgy vágyom…

Úgy vágyom…

Úgy vágyom látni az első hóvirágot
Érezni arcomon a napnak melegét
Bőrig ázni langyos tavaszi esőben
Újra élni elmúlt boldogság emlékét

Úgy vágyom pihenni virágos rét ölén
Inni a zöld mezők tavaszillatából
Pillangókat kergetve gyermekként
Örökre kilépni ebből a világból

Úgy vágyom feledni a múlt árnyékait
Újra éledve, miként a természet
Lerázni magamról télnek foszlányait
Hogy eltüntesse végleg az enyészet

Úgy vágyom, a térben szabadon lebegjek
Kényszer bilincse reám ne vetődjön
Míg szívemben az álmok kergetőznek
Hagyom, hogy a szerelem legyőzzön.

2009.

Kondra Katalin

“Úgy vágyom…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [i]Kedves Katalin ![/i]

    Gyönsörűséges érzékellel töltötte fel az én szívemet is gyönyörű hangulatú képi idézeted szőttese.
    Külön 'szadista ' módom éllveztem benne a fájdalmaidat, és a keserűséget, mert a lelki szenvedésekre – nagyon fogékony vagyok.
    A vágyakozás azonban nekem, és bennem is – a remény lehetőségét nyújtotta- Köszönöm…

    Őszintén tudok csak gratulálni ! 😐
    [i]Szeretetel ![/i] 🙂
    – keni –

  2. Kedves Katalin!
    Nagyon szép ez a vágyakozó vers. Én is Veled vágyakozom, "lerázni magamról télnek foszlányait".

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!