Körforgás


Körforgás

Barna avar alatt
haldokló világ,
Üvöltő szelek fújják
a Sorsszimfóniát.
Feketén gomolygó
felhők palástja,
puha takaróként
borul a világra.
Még kietlen és kopár
a természet ágya,
de a felszín alatt
rügyezik az új élet fája.

Még alussza álmát
szendereg a hegytető,
bércek hajlatában
szélfuvolán játszik
a zöld tűerdő.
A cukorsüveg csúcsokat
köd lepi be, sejtelmes
látványa olyan,
hogy mesébe illene.

Még szállnak a héják
ágról – másik ágra
kutatva az avaron
lesz-e héjanász ma.
Még tombol a fagy szele
köpenyét forgatva,
csilingelő jégcsapok
mosolyát kicsalva.

De lassan megnyílik
az égnek palástja,
a szél borzolta felhőket
arannyal szegi be
a nap tüzes orcája.
Fényét nyalábban
küldi a világnak,
melegétől a kis patak
zubogva megárad.

Mozdul az avar is
bújik a csíra,
még gyenge lábon
ingadozva – összekapaszkodva
egy lehulló harmatcsepp
gyengéden locsolja.

Egyre szélesebbre tárul
az égi színpad függönye,
teret nyer a fény,
s éltető ereje.
Dermedésből ébredő
színesedő világ,
a fuvallattá szelídült széllel
együtt dúdolja a tavasz szimfóniát.

Cobblah Ilona

“Körforgás” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves jocker üdvözöllek…

    Köszönöm a látogatást….igen régi tag vagyok az oldalon..szinte kezdetektől.., csak mostanság kevésbé aktívan:)
    Szeretettel Ilona

  2. Kedves Ilona!
    Üdvözöllek én is a tagtársak között!
    A versed is csupa szimfónia volt. Szinte látni engedted azt, amit leírtál. Nem mindenhol egyformák a szótagok a sorokban, de attól még nem csökken a vers szépsége!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):):)

  3. [i]Kedves [b]Ilona [/b]![/i]

    Én Téged is szívesen fogadlak, és úgy köszöntelek közöttünk, mint leendő új tehetséget….
    Mostanában annyian jelnekeznek tehetséges újak – és csatlakoznak közénk, hogy meggondolandó, hogy ezek után merjek e még valamit írni és beküldeni, az én maradi konzervatív – stílusvilágommal?

    Bemutatkozó versed részemről máris [b]felülmúlhatalanra sikerült[/b]

    Igazi festőpalettával a kezedben – festettél elénk a természetből szépséges képeit, amihez külön kettős tehetség is páosul.

    Versed olvasmányosan rímes. Használsz benne páros, vegyes és átfutó rímeket, tehát összetetten és harmonikusan vegyesrímes. /szerintem/.
    Én az ijenmár-már szabadversfelé mutató verset – nagyon tudom értékelni. De Te még e ketek között maradtál.

    Sok hasonló verset várok Tőled is, ha már elsőnek így meghódítottál, és magasra emelted a mércédet magad és előttünk is.

    [i]Tisztelettel és Szeretetel ! [/i] – örülök, hogy itt lehetsz…

    Kenéz István / – keni –

Szólj hozzá!