Múlt, jelen, jövő


Múlt, jelen, jövő

Aratott a tél hóval, faggyal, jéggel
Álltunk szemben az északi széllel
Dacoltunk hideggel, nélkülözéssel.

Itt az ideje, hogy kitavaszodjon!
A hosszú sötétre hajnal virradjon
Minden kopasz ág virágba boruljon.

Mit ér a kitartás, tűrés, küszködés
Szűnni nem fog a jövőtől rettegés
Ha csak tavaszig tart a reménykedés.

Mert jönni fog a nyár viharral, jéggel
Várjuk reménytől vegyes félelemmel
Magunkban kibékülve a zord téllel.

Kondra Katalin

“Múlt, jelen, jövő” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [i]Kedves Katalin ![/i]

    A versed engem is végletekig megérintett és megfogott, tartalmilag és formailag is, mert változatos.
    Peth – el együtt én kicsit, vagy nagyon -én is hiányolom a számomra legszebb évszakot az őszt, mert október 1.-i vagyok.

    [i]Szeretettel ![/i]
    – keni

  2. Kedves Katalin!
    Versed jól érthető, frappáns, tömör, egyszóval nagyon tetszik, gratulálok.
    Szeretettel: Viola

Szólj hozzá!