Hozd el a csodát az égi utakon…
Az ég azt hiszem még vár rám talán,
S eljutok oda a szerelem nyarán,
De ha mégsem várnak már rám ott fent,
Legyél nekem Te az a Szent,
Kedves angyalom, csodatevőm,
Lelkem darabjából lévő kis rezgőm…
Azt az álmod ne add fel mi a boldogsághoz vezet,
Nyújtsd érte hát bársonyos kezed,
S ne feledd az élet neked is jár,
Kedves kis kolibri mi messzire száll,
Napsütés jő még házad felé úgy hiszem,
Nyisd ki halkan az ablakod kedvesem…
Nyisd az új élet kapuját egyenesen szívedbe,
Juss el következő utadon messzebbre,
Had lássam az arcodon a ragyogó szépet,
Mert engem manapság ez éltet,
Mert ezernyi csillag gyúlt az égen,
De csak a Te lángod látom éppen…
Lelked tán vak és gyenge az új élet hajnalán,
Sebzett szíved fáj a boldogság hallatán,
De létezik oly erő mi ha a magasba emel,
Igenis a csillag fent Te leszel,
Napsütötte kedves kis angyalom,
Hozd el a csodát az égi utakon…
2009.03.14.
Bagaméri András
Kedves Keni!
Kritikád egészen megérintett, ugyanis világ életemben ilyen reakciókat vadásztam úgymondd verseimmel. Nagyon jól estek szavaid és meg kell köszönnöm ezt neked: tisztelet feléd a fenti sorokért…
Továbbá azért pár mondatot én is reagálok kritikádra.
Nem szokványosan írok: ez abból adódhat, hogy sosem tanultam és készültem remekművekre, én csak a magamban hordozott életet szeretném megosztani az emebrekkel ami valamikor így sikerül, valamikor úgy.
Csoda: én csodának a vers múzsáját gondolom és gondolni fogom létem utolsó lehelletéig, de a körülmények sajnos nem teszik lehetővé azt hogy mi együtt legyünk most… Azért lelkem örvend hogy rátaláltam és ezúton is üzenem neki: nagyon köszönöm hogy a Te csodádat felém is megmutattad!
Utópia avagy a szerelem él: ide be kell írnom mert így gondolom – a szerelem élt, él és élni is fog mindaddig amíg hiszünk benne. Én hiszek, bízok és tisztelem, becsülöm mindazt amivel jár, és persze óhajtom is. Mérhetetlen erők dolgoznak bennem ha ilyet érzek, és ez nincs mésképp ezen vers kapcsá sem. erős vagyok és leszek is mindig, és ígérem mindenkinek: amíg tudok, addig igyekszem gazdagítani a világot minden értékkel amit én teremtek vagy amit én fedezek fel valahol!
A múzsának még üzennék… Andi… Létem erős és kitörölhetetlen lehelletei megragadták mindazt a csodát amivel bírsz, s tán sajnálnom kéne ezt vagy rosszallóan rázni a fejem – ezt nem tehetem… Hálás vagyok a sorsnak mi utamba sodort és köszönöm neked mindazt amit adtál, adhattál! Bár nem hiszed de óriási értékeket találtam benned ami lelkem új szintre emelte: emgérkeztem az életbe…
Köszönök mindent és mint mindig mostanában, most is búcsúznék tőled, a szokásos módon: örökké veled…
Köszönettel és üdvözlettel:
András
[i]Kedves András ![/i]
Én már olvastam tőled itt is, és talán a könnyvben is verseket, de mivel csak ritkán, – mindenre nem emlékezhetek.
Tudom, hogy a kezdők között indultál és én csak úgy nyolc hónapja vagyok itt.
Ezért most nem köszöntelek, de szeretnék én is pár szót szólni – gyönyörő – versedhez.
Az egyéniséged, költészetedben, ami engem elsőnek megfogott, az az – ahogyan írsz az egy nem szokványos dolog. Nem azt akarom ezzel mondani hogy különös, hanem minden eddigitől más. Biztosan megvan rá a módszered, és egyéniséged, és sorsod oka… Ahányan vagyunk – mindnnyiunk egy-egy csoda…
Az vagy most számomra Te is. Ebből már más nem is következhetik.
Mondanivalóid, nagyon megérintették az én belső gondolataimat, és hitet ontöttél belém a szerelemről való elképzeléseim tág tárgykörében is.
Különös, látásmódod és elképzeléseid már már utópisztikusak is lehetnének, vagytalán azok?
Te már gondolattaidban az égi utakon jársz, mint mostanában magam is, de nem magad félted te sem, hanem egy kedvest, egy szerelmet pótolsz és élettel leheleteddel töltesz…fel..
Benne látod megtestesülni a már el nem érhető álmod, de hiszel abban, hogy benne vagy még itt e földön, vagy a mindenség – örökkévalóságában – valahol valamikor benne, -vele – megtalálod.
Befejező gondolatod is lehetne versed címe, mint egy fohász – ima:
*[b]Hozd el a csodát az égi utakon…*[/b]
[i]Szeretnélek még sokat itt, így- hasonlókat olvasni Tőled, hogy biztasd tovább a bennem élő reményt, vágyaimat, hitemet – csak erra kérlek ![/i]
[i][b]Szeretettel ! [/b][/i] – mert ez számomra felölmúlhatatlan….
– keni –
Kedves András!
A hozzászólásokból tudom, hogy régi tag vagy, nekem viszont új.
Tetszik a versedből áradó magabiztosság, erő, érzelem.
Ez a vers olyan, mint a tavasz, felüdít.
Gratulálok!
Kati
Sziasztok!
Köszönöm a kedves köszöntéseket, bár azóta olvashattátok, hogy nem mai darab vagyok itt, azért jól esett mindkettőtök üdvözlete… 😀
Köszönöm a kritikákat is, mert ez is segít nekem mindig abban hogy miben kell javulnom még és mire kell odafigyelnem ha objektívan kell szemlélni.
Az első kritikára: igazság szerint szeretek szeretni és aki ismer az tudja is, hogy Isten legszebb ajándékának gondolom ezt az érzést, de sajnos most elég bonyolult a helyzetem/helyzetünk az illetővel. Bízom és kitartok a végsőkig amellett ami bennem van, de sajnos már nem csak rajtam múlik, mert ha rajtam múlna, akkor az Angyal már rég a legboldogabb emberek közé tartozna…
A második kritika: kaptam anno egy hasonló kritikát, pontosan azt, hogy a mondanivaló oltárán feláldozom a szépségét. Nos ez így van, mert őszintén szólva fontosabbnak tartom azt amit üzenni akarok vele és amit mondani, mint azt hogy igyekezzem megtartani minden írott és íratlan szabályt. Örülök ennek a véleménynek is, de valószínűleg ez az egyik dolog amiben tán sosem fogom megváltoztatni véleményem és látásmódom.
Harmadjára de nem utolsó sorban Timóca: sajnos sok dolog közbe szólt az életemben azóta mióta nem tudtam köztetek lenni, és sajnos a legutóbb friss hír az elég negatívan érintett, ezért nem tudom mi lesz velem, de igyekszem méltó és hű lenni mindahhoz amit valaha képviseltem és amit képviselni akarok amíg csak élek!
Igyekezni fogok ezt megígérem és remélem lesz még szerencsénk egymáshoz!
Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat és a kritikákat!
Tiszteletem és üdvözletem nektek:
András