SZÓTLAN SZERELEM
talán féltett, azért kérdezte: hogy vagy?
néztem rá ostobán, és bólintottam csak.
látszott az arcán, hogy bántja válaszom
mégis hallgattam, de fájt megbántanom.
hallgattam, hallgattam, szívem halk zaját
– ütemesen vert, ütött s meg-meg állt.
Szavak. minek szavak? ő is tudta, s várt…
csak nézett – nézett, de nem mozdult a szám.
szemeimbe nézett félszeg nyugtalan,
mélyen meghatóan, hogy szólni sem tudtam.
forró csókja ízét éreztem ajkamon,
szép is… de miért, most miért ábrándozom?
gyönyörű szemeivel vádlón rám meredt
hirtelen úgy éreztem : itt a végzetem.
egyre jobban látszott arcán bántja ez nagyon,
mégis hallgattam, hogy miért, azt nem tudom.
hallgattam, hallgattam, szívem nagy zaját
– összevissza vert, ütött s meg nem állt.
Szavak. minek szavak? Elgyengült de várt…
csak nézett- csak nézett szép szemeivel rám.
remegni kezdett keze, a szeme könnybe lábadt
a szótlanságba talán már ekkor belefáradt.
talán féltettem, azért kérdeztem : hogy vagy?
nézett oly édesen, és rám bólintott: csak!
Müller Róbert
köszönöm a szereteteteket,,,,,,,,,
nagyon jól esik,,,,,,,,,
pusz mindenkinek,,,,,,,
Kedves Robi!
Ebből a "szótlan szerelemből" még előbb-utóbb lesz valami.
Amikor én a leendő férjemet megismertem, akkor még mi is csak szótlanul tekintgettünk egymásra, és a szemeink beszéltek.
Így szokott kezdődni…
Egyébként tetszik a verselési stílusod!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
[b]Robi! -két testőröm egyike!!![/b]
Keni barátunk szavai után én csak annyit írok, hogy örülök neked, Csodállak a szép verseidért, és irigylem majd azt a valakit, akire rátalálsz, mert nagyon sok szépet fog kapni tőled:)
Gyönyörű a versed mégis fájó…bár már az igazi BOLDOGSÁGTÓL ragyognál, Keni szavaival élve!!!!
Puszillak: Maja- drága hölgy…;)
nagyon örülök, hogy vagy barátom,,,,,,,,
hmmmmmm,,,,,,,,,valahogy eltörpülnek verseim a hozzászólásaid mellett,,,,,,,szavam sincs ilyenkor,,,,,,,,,de talán Te elfogadsz így is,,,,
köszönöm,,,,,,,
[i]Kedves [b]'Robertusz',[/b] – [b]Lelki Társam,[/b] és [b]Barátom,[/b] – a Barátaim között !/[/i]
Öröm járt át bennem, hogy megint elolvashattam egy gyönyörű – versedet.
A te minden szavad, sorod és ahogyan egymás után renszerbe sorolod, mélyen meghatott. És nem csak szépségével, hanem lelked együttérző belső tartalmával is.
Azt is elárulom miért: – mert, életünkben az ilyen kapcsolati találkozások, bennünk a legnagyobb drámai érzéseket hozzák felszínre érzelmeinkben.
Mire utalok?
Ő még érted ég, de te már túl vagy ezen, és most ezzel szembesülnöd kell a szó szoros értelmében – / szemtől -szembe/, ezek nagyon lesúlytó és embert és érzéket – megviselő, de mégis kikerülhetetlen pillanatok.
Volt ilyenbe is részem – onnan tudom.
Aki úr az úr és 'ember', – aki te most is az maradtál, azzal, hogy végig – hallgatni tudtál….
És a jelenet végén megkrdezted:Te is – *[b]hogy vagy?[/b]*
és – Ő *[b]édesen rá bólintott: Csak !*[/b]
Olyan mélyen és őszíntén írtad meg ezt a lírád, amire csak az képes, akiben ennyi emberség, és szerető lélek, szív él… Büszke vagyok – [b]Rád Robi.[/b]..
Köszönöm Neked, hogy olvashattalak, és versedbe én is beleélhetem magam.
Ha fájó volt is, de mégis szép. [i]Kisugárzásod:[/i] [b]RAGYOG [/b]- felénk…
[i]Szeretetemmel köszöntelek, és barátsággal átölellek – én…
– keni -[/i]