Csend szimfónia
Hallom a csendet, a pirkadat fényében
mikor a kelő nap lágyan fut az égen.
Gyöngykagyló ragyogás borul a világra,
csilingelő harmatcsepp szippantja magába.
Hallom a csendet, a folyó medrében
ráhajló fűzfák közt a sejtelmes mélyben.
Szitakötő szárnya ezüstrebbenéssel,
szálldos a víz felett puhán, selymes fénnyel.
Hallom a csendet, virágok kelyhében
méhecske szállna rá, de ő tovarebben.
A zümmögő kórustól nincs menekvés tudja,
szirmáról csordul majd, édes méz folyama.
Hallom a csendet, a természet ébred
millió apró nesz zenévé éled.
Zümmögő, neszelő, ciripelő világ,
ők írják nekünk e szép melódiát.
Hallom a csendet, fent a magas hegyen
fenyves erdők tövében szimfónia lebben.
Remegő húrral feszülve a szélnek,
érzéked becsap, hisz ezek zenélnek!
Hallom a csendet, a távoli síkon
zöldellő réteknek illatával oson.
Zizzenő fűszálak kecsesen hajolva,
éltető melegért a nap felé fordulva.
Hallom a csendet, a lemenő fényben
aranyló lantokkal érzelmeket penget.
Szíveket lázba hoz szerelmet gerjesztve,
fantáziád van e …? hogy halljad velem te.
Hallom a csendet, hisz mindenütt ott van
csodával határos, de szíved csak egy van.
Ezernyi húr zengi dallamát lelkednek,
mit csak te hallasz legbelül…mert
ez a szimfónia a csendnek.
Cobblah Ilona
Kedves Ilona!
Nagyon tetszik a versed, olyan dolgokról írsz, ami az én szívemhez is mindig nagyon közel áll.
Örülök, ha ilyeneket olvashatok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):):):)