Tudod amikor még ifjú voltam
és izzott bokámban a szikra a
világ végére is elmentem volna
egy boldog forró csókért, ami
mára már sajnos rég nem elég.
Úr volt a testem, űzött a vérem
sokszor az is mindegy volt kiért
és ma már a szív és a lélek még
mindig olthatatlan vágyakkal ég
de már nem tudok mozdulni, ezért.
Mindezért a szív, a test, a lélek
úgy tud fájni, hogy nem bírod
cipelem tovább e sorsod terhét és
azt hiszem közben, szabad vagyok
pedig már rég megkötnek ´itten´
mindenféle erőfölények, gyenge vagyok.
Egyedül maradtam belső magányomban
Óh drága fiatalság, rég nem volt ez így
de sokszor boldog tudtam lenni – csak
egyetlen kis aprócska ócska semmiért
amiről azt hittem – tényleg boldogít.
Csalás volt minden, ma már tudom
ó de sokszor becsaptam magam
most már vénülve nem teszek ilyet
de minden hiába mára már mindennek
vége – vége van, s már ez nem mehet tovább.
Remény sincs már- mi vigaszt adjon
az emlékeim is lassan ködbe vesznek el
de tudod, ha már mindennek vége – e
vég már engem és semmi sem érdekel
tudom, hogy a remény hal meg utoljára
de nem n e k e m …
Budapest, 2009.szeptember 26.
Írta: Kenéz István
Kedves Keni!
A szeretet az ami örök és az utolsó pillanatig elkísér, ezt a szeretetet ajánlom Neked, hogy meg maradjon a remény….!!!
szeretettel:Juli
Kedves Keni!!!
Nincs vége… mert amíg kinyitod a szemed, és látod a fényt.. a remény még él….ha látod a napot, hallod a madarak énekét, tudod, hogy jön a nyár, és, hogy mennyien várunk rád… minél előbb térj vissza hozzánk…
Ölelő-gyógyító szeretettel: Maja:D
Kedves Keni!
Látod,hogy már szinte "közkívánat" az,hogy:
"Vidámabb legyél!" Tedd meg! Próbáld meg!
Mi is elszomorodunk mindig,amikor gyönyörű,fájdalmas verseidet olvassuk.
Segíteni szeretnénk,de ahhoz Te is kellessz!
Gyógyulást,jó egészséget kívánva mindnyájan várunk!
Sok szeretettel:Teréz-ke
Kedves István!
ÉN ez év szeptember 26-i dátumot olvasok itt alul, nem lehet, hogy ez tévedés?
Az még egy kicsit odébb van, de ettől függetlenül nagyon szép a versed.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):):)