Ha volna még időm…

Összes megtekintés: 515 


Ha volna még időm…

Ha volna még időm
elsuttognám Neked,
ami igazán bánt
a sohasem volt szerelem.

Ha volna még időm
repülnék Veled,
mit sohasem tettünk
magas fellegen.

Ha volna még időm
szádat csókolnám,
hogy örökre érezzem
mámoros mivoltát.

Ha volna még időm
mindent Néked adnék,
gondolatom, vágyam
és Veled halnék.

(2009. március 24.)

Beri Éva

“Ha volna még időm…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves [b]Éva[/b] !

    Én nem úgy érzékelem Nálad az idő hiányát, mint öregedő korban – általában, hanem – egy kapcsolat idejének lejártában, előjelében….
    Te szeretnél még időt… – biztos vagyok benne, hogy meg is kapod, ha madadt még benned teremtő gondolatod….
    Nekem viszont már sok ez az az idő is, de én már máshogyan, és másmiért máshogy – gondolkozok…
    Ebből is az látszik – mennyire mások – vagyunk, és hogy ez a természetes élet – veleünkjárója…egyéniségünk alkotója és buktatója…

    Nem stilizálnám a versedet, sem alakilag, sem formailag, – mert rám a belső tiszta és szépséges érzelme – mélyen meghatott…

    [i][b]Szeretettel [/b]vagyok Feléd – és időt kívánok még, – sokat Neked ![/i]
    Kenéz István 😉

  2. Kedves Beri Éva!
    Én is nagyon szépnek tartom a versed tartalmát. Amikor már elér minket az öregedés "szele", sokszor eszünkbe juthatnak hasonló gondolatok. Vajon, mennyi időnk van, lesz-e még elég idő erre, vagy arra? De főleg azt szeretnénk, hogy sokáig együtt maradjunk azzal akivel évtizedeket leéltünk jóban-jósszban. És szeretnénk, ha együtt mennénk el.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!