Kertünk az életünk

Kertünk az életünk

Alig várjuk már, hogy felérjünk a dombra,
Biciklinket toljuk, meredek a horha,
Többször is megállunk, kifújjuk magunkat,
Végre felérkeztünk, látjuk kis házunkat.

Cementforgácslapból készült jó pár éve,
Úgy eljárt az idő, nem is vettük észre,
Kilencvenben vettük dombtetőn e telket,
Rajta sok gyümölcsfát ültetni még kellett.

Egynéhány szilva- és meggyfa árválkodott,
Meg egy vörös körte, megszerettük legott.
Éppen tavasz volt és virágoztak a fák,
Nekünk akkor ez jelentette a csodát.

Azóta már sok gyümölcsfát elültettünk,
Virágok, s növények magjait vetettünk.
Tavasszal lessük, hogy virágoznak a fák,
Ősszel meg gyümölcstől roskadozik az ág.

Ahogy megérkeztünk, nézzük a kis házat,
Nem törték-e fel az ajtókon a zárat,
Megtörtént ez egyszer, s megtörténhet újra,
Két kezünk munkája ott állt törve-zúzva.

Utána szétnézünk, mit kell kigyomlálni,
Mennyit nőtt a fű, és mikor kell kaszálni,
A sok szőlőtőkén ott lógnak a fejek,
Harmattól csillognak a szőlőlevelek.

A kis bódé előtt áll az asztal, s két pad,
Amire a fáradt ember leroskadhat,
Ha végre leülhet, s elvégezte dolgát
Pihentetve testét, és telítve gyomrát.

Tikkasztó melegben kevéssel beérjük,
A pincehideg bort nagy pohárral mérjük,
Lecsúszik az könnyen, ebben a melegben,
Főleg amikor még a szellő sem rebben.

Az akácerdőből édes illat árad,
Nem ismerek ennél olcsóbb illattárat,
Zsong a milliónyi méhecske a fákon,
Énekel sok madár felettünk az ágon.

Elvégeztük, amit elterveztünk reggel,
Nem törődve közben rekkenő meleggel,
Itt hagyjuk kis „tanyánk” de a jövő héten,
Reméljük, ugyanígy süt a nap az égen.

2009. május 11.

Torma Zsuzsanna

“Kertünk az életünk” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Nagyon hangulatos, nagyon életteli ez a vers. Teljes mértékben magával ragadott és láttam magam előtt amiről írtál, sőt ott voltam!
    Engem lenyűgöz, hogy ilyen mértékben megtudod ragadni és versbe írni (jó rímmel, ritmussal) mindazt, amit látsz, ami neked az élet, ami foglalkoztat. Te egy élményíró vagy!

  2. [b]Kedves Zsuzsanna ![/b]

    Nagyon szép leíró – elbeszélő költeményben örökítetted meg kertetek történetét a kezdetektől ami nagyon nehéz időszak, – egészen a máig – és a megérdemelt , beért 'gyümölcsök'
    – élményét…- bezárólag…

    15 évvel ezelőtt mi is így lezdtünk egy elhanyagolt kertnek, és mára már csodává varázsoltuk – számunkra…

    Hozzánk is betörtek kétszer és szinte mindenünket elvitték, de újrakezdtük, mert a fák és virágok megmaradtak.

    Május van – ilyenkor ontja bőven virágát az illatos akác, de ez már alföldi szülővárosomra Vásárhelyre és gyerekéveimre emlékeztetnek, amikor még megettük az édes illatos virágokat….

    Gratulálok versedhez, mely egyszerű, de mégis hasonemléket idézett fel bennem is. És most a sok verítéknek, mivel már nem bírom tovább gondozni – válás lesz a vége, amibe kicsit megint belehalok….

    [b]Szeretettel – olvastalak ![/b]

    /Köszönöm könyvpéldányomban, hogy elsőhelyi aláíróm vagy !/

    Kenéz István 😉

  3. Köszönöm Nektek Maja és Terike, kedves hozzászólásotokat!
    Torma Zsuzsanna

  4. Kedves Zsuzsa!
    Olvastam a hétköznapi ünnepi versedet, értettem,átéltem
    minden szavadat.A hétköznapi munka is lehet ünnepi és
    kívánatos boldogság.
    Hasonló cipőben jártam én is ugy 2o éven át!!!
    Az maga a "csoda"ahogy mi is vártuk a hétvégeket, a
    kiruccanásokat oda /Dömsöd/ ahol sok munka és még több öröm várt bennünket családilag, majd pedig kettesben az én drága párommal.
    Köszönöm a szép versedet,mert a hétköznapból is ünnepet tudtál varázsolni az én lelkemben: Teri

  5. Kedves Zsuzsa!
    Míg versed olvastam láttalak benneteket magam előtt, ahogy a hétvégét töltitek… Irigylem egy picit ezt az idillt, még talán a sok munkát is…
    Tetszett a vers:)
    Üdv. Maja

Szólj hozzá!