Fecskék. – Árvalányhaj.

Összes megtekintés: 602 


Fecskék

Fenn az ég kéklő bársonyán
A fecskepár hogy megjelent
Aranykeretbe szőtt a nap
Mosolygó tavasz képeket,

Mámoros ízű pillanat,
Ahogy fészkére visszaszáll
S megkezdi közös életét
Otthonában a fecskepár.

Nap melegénél hevesebb
Szerelmük, melynek záloga
Nyár közepére kirepül
Fészkéből néhány fióka

Élni tanul a nyár ölén
Tücsköt, bogarat összehord
Sejti már, ha eljön az ősz
Hosszú lesz az útja és zord.

Mikor a nap csak langymeleg
S hideg párát lehel az éj
Útra kell a sok fecskepár
Hangjukat felkapja a szél.

Gyűlnek a villanydrótokon
Tanakodnak eresz alatt
Repülnek, hogy illan a nyár
Utánuk üres csend marad.

2009. máj. 5.

Árvalányhaj

Álomból, ha riad tűző napsugárra
Rá hajlik törékeny pipacsok vállára
Vágyakozva susog feléjük, nem értik
Aztán elpirulva egymás közt beszélik:
Látod, milyen merész? Mindenkinek bókol,
Állítom, épp olyan szemtelenül csókol!
Nyári éjszakákon ölelkezve ringat
Hangyát, legyet, tücsköt, százféle bogarat
Azt hiszi nélküle árva lesz a világ
Játszik a széllel, s az megfésüli haját.

Kondra Katalin

“Fecskék. – Árvalányhaj.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Nagyon tetszik mindkét versed, jó volt olvasni. Valamikor, gyermekkoromban, szerették a fecskék a házunk ereszét, több fészkük is volt ott. Sajnos, mostanában nem látok fecskéket. Gratulálok.
    Szeretettel: Viola

  2. Kedves Kati!
    Miközben olvasom versedet, itt a házunk felett, mellett sikítozva repkednek a fecskék.. kergetőznek és visonganak:)
    Nagyon jó hallani őket.. lehet, hogy gyerekek?

    Az árvalányhaj c. versed is nagyon tetszik. Tetszenek a természetről írt verseid, mert nagyon szépen le tudod írni, amit látsz és láttatni szeretnél velünk:)
    Üdv: maja

  3. [color=#0033cc][center][b]Kedves Katalin ![/b]

    Első versed csodálattal töltött fel, és igazán lenyűgözött. Nagyszerű szerkezetű pontos, szabályos – 'finom' vers.
    De más oka is van elragadtatásomnak:
    Gyerekkorom a fecskékhez kötődő gyönyörű emlékképeit idézted elém, egy délalföldi város, és tanyavilágának ismerőjeként.
    De sok suhanó, gyorsröptű, cikázó fecskét láttam, ahogy az istállóajtókon, az erszek, és tornácok, fészkeihez odasuhantak fiókáiknak eleséggel és vízzel a szájukban. Bizony szorgalmasak és sokat dolgoznak../Füstifecskék…/

    És a Szőke Tisza felett is láttam százezernyi parti fecske életét a víz és a part réseibe rakott fészkeik láttán…

    Örömmel és csodálattal olvastam e versedet..

    Második : AKROSZTIKON – versed pedig igazi példaértékű, mert olyan egységet alkot a tartalmat követő szöveg, hogy észre se venni a sorelejei szigorú és meghatározó – megkötéseket….

    [u]Amit így leírtál – tanítani kellene ![/u]

    Sajnos, – régen a csendőrök kalapján volt árvalányjaj, – de azóta igen kevés helyen él még, ezért is szigorúan védett növény, – Dunyavarsány közelében van egy nagy védett rét, ahol még találni árvalányhaj – 'ligetet'

    Köszönöm, hogy örömömre megírtad ezeket….

    [i][u]Amennyiben értékelnék : a felülmúlhatatlan – sokszorosát adnám, most Neked..[/u][/i].

    [b]Szeretettel ![/b]
    [/center][/color]
    Kenéz István 😉

  4. [center]Kedves Katalin!
    Imádom a fecskéket, annak ellenére, hogy ha nem voltunk elővigyázatosak, bizony összepiszkolták a tornácot, Fekete István a Csí-ben remekül mutatja be a fecskék nászát, tudni illik monogám madarak… Versed egy teljes nyaruk, azon belül is a "házaséletükkel" foglalkozik az érzelmekkel mit kiváltanak a szemlélőből. Második versed ügyes agytornaként kezeltem, de elolvasva gyorsan megváltozott a véleményem, sok gyönyörű hasonlattal és költői képpel ajándékozod az olvasót, bár a hangyás sor picit kilóg.
    Üdvözlettel: VGy Mont'y[/center]

  5. Kedves Katalin!
    Kedves játékos,ötletes az "Árvalányhaj" című versed.A sorok első betűje ugy állja a helyét,hogy a tartalmat sem sérti, sőt emeli.
    A fecskés versed is gazdag tartalomban..végig kíséri a mi kedves madarunknak az itteni életét tavasztól őszig.
    /Érkezés,távozás../
    Szívesen olvastam.Köszönöm:Teri

Szólj hozzá!