Összes megtekintés: 485
Közhelyekbe sűrített…
Közhelyekbe sűrített
szeméremmel hazudjuk
a megcsalt világot,
kozmosz sötétje
a fejekben, csak egy
„szentjános” világol…
látod vágyom a fényt,
a tényt, hogy önmagad légy,
várom az isteni szikrát,
mi elmozdít utunkból minden
sziklát, s szilárd ténnyé lesz
a megváltó világosság…
Közhelyekbe sűrített
talmi vággyal szaladgálunk
a felbolydult világban,
tapogatózva keressük
mindazt mi igazán jó,
mi igaz, s nem csak való…
én most is vágyom a hangod
a zúgó harangot, mi belőled zeng,
ha szeretsz, ha harag szól,
csak zúgd a világra,
már senkire sem haragszol…
Egy közhelyekbe itatott ronggyal,
világom leporoltam,
besűrítve egy másik világba
és csak remélem, hogy nem
tettem hiába…
V. Gy Mont’y
[color=#006699][b]Kedves Mont'y ![/b]
Aki elmondhatja magáról, hogy nem közhelyekbe sűrítetten – burokban, és talmi álarc mögül ír – az csak Te lehetsz….
De még kevesen vagyunk sajnos, magam is beleértve, akik nem követjük ezt a tartalmi mondanivalódból kikiáltó figyelmeztetésedet.
Bocsánat, de még sok ilyen és hasonló írásunk lesz, [u][i]'mi igazán jó, ami igaz, s nemcsak való'…[/u][/i]
[/color]
kenéz István 😉