Közhelyekbe sűrített…

Összes megtekintés: 485 


Közhelyekbe sűrített…

Közhelyekbe sűrített
szeméremmel hazudjuk
a megcsalt világot,
kozmosz sötétje
a fejekben, csak egy
„szentjános” világol…
látod vágyom a fényt,
a tényt, hogy önmagad légy,
várom az isteni szikrát,
mi elmozdít utunkból minden
sziklát, s szilárd ténnyé lesz
a megváltó világosság…
Közhelyekbe sűrített
talmi vággyal szaladgálunk
a felbolydult világban,
tapogatózva keressük
mindazt mi igazán jó,
mi igaz, s nem csak való…
én most is vágyom a hangod
a zúgó harangot, mi belőled zeng,
ha szeretsz, ha harag szól,
csak zúgd a világra,
már senkire sem haragszol…
Egy közhelyekbe itatott ronggyal,
világom leporoltam,
besűrítve egy másik világba
és csak remélem, hogy nem
tettem hiába…

V. Gy Mont’y

“Közhelyekbe sűrített…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [color=#006699][b]Kedves Mont'y ![/b]

    Aki elmondhatja magáról, hogy nem közhelyekbe sűrítetten – burokban, és talmi álarc mögül ír – az csak Te lehetsz….

    De még kevesen vagyunk sajnos, magam is beleértve, akik nem követjük ezt a tartalmi mondanivalódból kikiáltó figyelmeztetésedet.

    Bocsánat, de még sok ilyen és hasonló írásunk lesz, [u][i]'mi igazán jó, ami igaz, s nemcsak való'…[/u][/i]
    [/color]
    kenéz István 😉

Szólj hozzá!