Emlékeim.

Összes megtekintés: 945 


Emlékeim

Nagy kertünkben virágoztak Édesapám fái,
Ilyen sok év távlatából, de jó lenne látni!
Él-e még a nagy eperfa? Leng-e még a hinta rajta?
Kis gyermekek repülnek-e? Kipirulva örülnek-e?

Felmásznak az eperfára, a hatalmas nagy ágára?
Bodri helyett, másik kutya, tudja-e, hogy mi a dolga?
Ablakokban nyílik virág? Most is olyan szép a világ?
Vagy már minden cserélődött, hisz a világ úgy fejlődött!

Emlékeim, most is őrzik, azt a házat, azt a régit,
Ahol boldog gyermek voltam, fűzfaágból sípot fújtam,
messze sodort el az élet, “emlékeim” mégis élnek!
Az volt az én “szülőházam”oda visz most vissza
“vágyam”!
Ahol jó Szüleim vártak, mindig a kedvünkbe jártak,
Örültek az öt gyermeknek, kiket küszködve neveltek,
“Emléküket áldja szívem! Minden Szülő legyen ilyen!”

Kövesdi Ferencné

“Emlékeim.” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Szép emlékeid mindig meghatnak, felhoznak belőlem is, ha nem is ilyen szép volt a gyerekkorom szülők nélkül. (most megjelent könyvemben írtam róla)
    Szeretettel gratulálok: Ica

  2. Kedves Teri Ez egy nagyon szép vers Azt gondolom mindenkinek van egy ilyen kötödése ahogy olvastam mintha kicsit rólam is szólt volna köszönöm !:)

  3. Kedves Zsuzsa, Shelodon,Maja!
    Köszönöm,hogy olvastátok írásomat,a könnyet még külön is köszönöm Maja!Biztatásnak vettem a kérdésedet és elmegyek a szülőházamhoz,majd aztán visszatérek a
    szerzett élményemre/a nyár folyamán/.Ezt is köszönöm!
    Drága Keni!
    Hatásodra átmelegedett szívvel énekeltem,hogy "Van egy kicsi házikó!"/Hallottad? Na,nem a füleddel gondolom,hanem a lelkeddel…/
    Drága szederfát mászó "pajtásaim":Viola és Klári!
    Nagy élmény volt számomra a későn megtudott"sorsközösség".Nem bírom ki,hogy le ne írjam
    én egyszer a malacok közé huppantam le a kifutójukba
    mondhatom,hogy az öreg Röfike a nyolc malacával körbecsodált kimeredt szemekkel,de nem bántott,csak röfögött.
    Köszönöm a közös élményeket szeretettel:Teréz-ke,Teri!

  4. Kedves Terézke!
    Gyönyörű a dallama, szintúgy szép a tartalma. Eszembe jutott, hogy kisgyermekként én is eperfa-mászó voltam. Az evangélikus tiszteletesék kertjébe jártam, természetesen engedélyt kérem minden alkalommal, hogy felmászhassak. Éltem-haltam azért a piros eperért és soha nem felejtem el a finom csemegét.
    Köszönöm az élményt: Viola

  5. [center][color=#006600][b]Kedves Terézke ![/b]

    Már ismerhetsz annyira, hogy tudd, megint eszembe jutott versedről egy kicsi dal:
    [/color]
    [color=#009966][b][i]*Van egy kicsi házikó-ó
    fala tiszta – ragyogó-ó-ó
    oda jártunk Te meg é-é-én
    ifjúságunk idején.

    Az kicsi házikó-ó
    ma is fehér – ragyogó-ó-ó
    de hova tűnt a régi nyár
    és a kedves ifjúság?

    Néha, vissza elmegyünk
    emlékeket keresünk,
    de nem jön vissza
    soha má-á-ár az régi nyá-á-ár
    és az elmúlt ifjúság…*
    [/i][/b][/color]
    [color=#006600]Ezzel az idézettel a belső rímeidet szeretném fokozni, és dallamossá tenni, ha nem is erre a dalra.

    Tisztelem benned az emlékeid gazdag tárházát, és a különös szív, és lélekbéli – gondozásukat…

    [b][i]Mélységes szeretettel ölellek !
    [/i][/b][/color]
    [/center]
    [b][color=#00cc00]Barátságommal![/color] [/b]- keni – 😐

  6. Kedves Teri!

    Nagyon szép!!!!:D
    Megkönnyeztél… már nem tudsz ellátogatni oda???
    Gyönyörű emlékeid helyszínének látása milyen verset ihletne?!
    Biztos szép lenne az is!
    Szeretettel: maja

Szólj hozzá!