Összes megtekintés: 618
Sötét rongyok
Éj függönyömbe
hold-molyok rágnak,
várnak szellemei,
szemei reám látnak,
s virraszt velem mint a csillagok,
csillanó tőröket szúrva
tekintetembe,
örökre
bezár
azokba a körökbe,
börtönökbe, hol a reggel kél,
s a szél a foglyokról mesél.
Aludni nem bírván
lesem e foszló ponyvát
az éjszakát,
s életem minden rongyát
mit vélem osztott
meg az éj.
V. Gy Mont’y
Kedves Mont'y!
Csatlakozom én is Ferenczfi Jánoshoz az észrevételeit illetően. Egyébként szerintem is jó!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
Kedves Mont'y!
Fogadjunk szót Magicnak! Foltozzuk be!Nem baj, ha foltos, csak rongyos ne legyen!/Szokta mondani miközben foltozgatta öt gyermeke rongyait drága Édesanyám….háborús gyerekek voltunk!/
Szeretettel:Teri
[center][color=#3300ff][b]Mont'y – Barátom ![/b]
[i]Versedből megintcsak az igazi, gondolkodásra ösztönző szavak, és gondolatok csengnek ki felénk, a Te belső különös világod, és látószöged
sajátos – mentálisan 'Mont'ys'
stílusához hűséggel maradván.
Gyönyörűek a hasonlatok, és a belső szóképek harmoniája…
[/i]
[b]Szeretettel ![/b][/color][/center]
Kenéz István 😉