Sötét rongyok.

Összes megtekintés: 618 


Sötét rongyok

Éj függönyömbe
hold-molyok rágnak,
várnak szellemei,
szemei reám látnak,
s virraszt velem mint a csillagok,
csillanó tőröket szúrva
tekintetembe,
örökre
bezár
azokba a körökbe,
börtönökbe, hol a reggel kél,
s a szél a foglyokról mesél.
Aludni nem bírván
lesem e foszló ponyvát
az éjszakát,
s életem minden rongyát
mit vélem osztott
meg az éj.

V. Gy Mont’y

“Sötét rongyok.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Mont'y!
    Csatlakozom én is Ferenczfi Jánoshoz az észrevételeit illetően. Egyébként szerintem is jó!
    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  2. Kedves Mont'y!
    Fogadjunk szót Magicnak! Foltozzuk be!Nem baj, ha foltos, csak rongyos ne legyen!/Szokta mondani miközben foltozgatta öt gyermeke rongyait drága Édesanyám….háborús gyerekek voltunk!/
    Szeretettel:Teri

  3. [center][color=#3300ff][b]Mont'y – Barátom ![/b]

    [i]Versedből megintcsak az igazi, gondolkodásra ösztönző szavak, és gondolatok csengnek ki felénk, a Te belső különös világod, és látószöged
    sajátos – mentálisan 'Mont'ys'
    stílusához hűséggel maradván.

    Gyönyörűek a hasonlatok, és a belső szóképek harmoniája…
    [/i]
    [b]Szeretettel ![/b][/color][/center]

    Kenéz István 😉

Szólj hozzá!