Élek még
Ezer elszenesedett csillag van a szememben,
A tegnapok meg sorakoznak,
Fáradságot, zenét hoznak,
Pedig mindig a holnapot keresem.
Naponta gyilkolom magam,
Sallangokra szaggatva szavam.
Szomjazó szemem ablakát kitárja,
Kettétörik benne az álom.
Ácsingózó szívem pedig várja,
Hogy teljesüljön az álmom.
Az álmom – béke, boldogság, jólét,
Ezer elszenesedett csillag a szememben,
De élek még!
Ezer elszenesedett csillag a szemünk,
De élünk, vagyunk, mert lettünk.
Cserép Imre
[color=#3300ff][center][b]Kedves Pegazus ![/b] [/center]
Munkabírásod, kitartásod, akaratod, és szellemiséged kiapadhatatlanul folyamatos és – energikus !
Jó volt olvasni, ezt a nagyon is pozítív töltésű versedet, – mely remélem sok csüggedőre is – szintén kiterjeszted…
Örülök, hogy megint itteni szellemi alkotásban -találkozhattam Veled.
Versed – egy remek,,,,
[b]Szeretettel – Üdvözöllek ![/b][/color]
Kenéz István 😉 / -keni –