Mese az igazságról.


Mese az igazságról

Valamikor, réges-régen
Valahol a faluvégen
Élt egy öreg parasztember
Búbánata, mint a tenger,

Szépen termett a búzája
De szomszédja megkívánta,
Addig-addig ármánykodott
S tetőzte még a sok gondot

Míg az öreg parasztember
Panaszkodni persze nem mer,
De mégse hagyhatja magát
S egy nap ellátta a baját.

Gonosz szomszéd bosszút tervel
Nem éri be kevesebbel
Nem elég a búza neki
A házat is követeli,

Hiszen sok a teher rajta,
Az adót ő most behajtja.
Aki nem győzi erővel
Annak bizony költözni kell.

Költözni ám, no de hova?
Magában így gondolkodva
Mert belátta, hogy bíz szegény
S ennél fogva igen szerény

Az emberünk, átballagott
Megkövetni a szomszédot.
Sejthetjük mi lett belőle
Sokat hallunk még felőle:

Mert az öreg parasztember
Nem járt ugyan szerencsével,
Gonosz szomszéd nem volt otthon
Így hát kapott az alkalmon,

Körül nézett a portáján
Mihez jutott mások kárán.
Volt mit nézni, nem csoda, ha
Majd megütötte a guta.

De nem ért rá töprengeni,
Gyorsan kellett cselekedni.
Megszületett, hát a terve,
Hogy hálára kötelezze.

Gonosz szomszéd mikor látta,
Hogy nagy a baj, mert bikája
A kerítést összetörve
Legelész a búzaföldbe,

Majd szétrobbant a méregtől
Mit sem sejtve az egészről,
Hogy a bika nem magától
Szabadult ki a karámból.

És a kárát csak tetézte
Mert szomszédja végig nézte.
Egyszer aztán lám, ott terem
Hogy a bajnak véget vessen.

–Jöjjön szomszéd, kell az erő
Aki győzi, az a nyerő
Mentsük meg, amit még lehet,
Ebből nem süt már kenyeret!

Hanem az adó fejébe
Hadd legeljen a tehene
Míg a kölcsön le nem telik
S amíg örömüket lelik.

És, hogy lássa jó szándékom
Azt a kárt már nem számolom
Ami a házamban esett
Mikor a bika beesett.

Úgy van az, ahogyan mondom
Vagy ne legyen a szomszédom!
Iszonyatos volt az élmény
Mert akkor dőlt le a kémény

Éppen a maga kertjére,
Oda lett a veteménye.
Szörnyű, hogy mennyi baj érte!
Ki tudja mikor lesz vége?

Vigasztalódjon, hát azon
Van hol, legeljen a barom
S bár ez tudom vajmi kevés
Jöhet immár a jégverés.

Valamikor nagyon régen,
Valahol egy faluvégen
Vígan élt az öregember
Boldogsága, mint a tenger.

Szépen termett a búzája
A környéken nem volt párja
De, hogy mi állhat e mögött?
Gonosz szomszéd elköltözött!

Kondra Katalin

“Mese az igazságról.” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Kati!

    E helyütt is csak azt tudom mondani, hogy sok bölcsességet rejt a a versed mondanivalója. Nem hiába mondják: "józan paraszti ész". Többet ér az mindennél!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):)

  2. Szia Katalin… jó kis ritmussal… hangulatos verset írtál , mosolyogva derüvel olvastam …
    szeretettel
    Ilona

  3. [color=#006666][b][center][u]Kedves Katalin ![/u]

    [i]NAGYON TEHETSÉGESNEK ÉS IGÉNYESNEK ISMERTELEK MEG ÉS ANNAK IS TARTALAK ![/i]

    Egy ilyen látszólag könnyűnek vélt, de annál komolyabb beltartalmú példamesét, versbeszedetten megírni – senki nem gondolhatja, – hogy nem is olyan nehéz….!!!

    – Hoztad a tőled elvárható igényes formát, tartalmat – széleslátókörűséget, és a mély igazságérzetet, ami benned – tudom – nagyon erős !…

    [i][u]Versedben – minden a helyén van, és ez nagy érdem ![/u][/i]

    [u]Tisztelettel ![/u][/center][/b]

    Kenéz István 😉 / – keni -[/color]

  4. Köszönöm a véleményeteket.
    Én is úgy érzem jól sikerült ez a vers, de nem csak úgy fogtam magam és megírtam. Sokat, több napig dolgoztam rajta, tehát sok munka van benne, de a végeredmény…

  5. Kedves Katalin!
    Annyira meseszerű és ezért annyira tetszik, hogy el fogom
    mesélni a 1o éves Peti , és a nyolc éves Fabi unokáimnak.
    Köszönöm:Teri

  6. Kedves Katalin!
    Hasonlóan az előttem szólókhoz, nagyon-nagyon tetszik és gratulálok szeretettel: Viola

  7. Kedves Katalin!

    Ez nagyon tetszett!!! Nagyon hangulatos, fordulatokkal teli és a való világot idézi számomra!!! Könnyen olvasható, szavalható…
    Ha megengeded, megemlítem mintha egy t betű lemaradt volna a 16. versszakban… lehet, hogy tévedek?

    Szeretettel olvastalak: Maja

Szólj hozzá!