Tűzmadár
Magasan a fellegekben száll
s merész álmaidban kószál.
Teste forró vágyó, lángolás
hihetetlen izzó, látomás.
Szemed előtt kavarognak szárnyai
s hamuvá égetnek karmai.
Lelked lakója, sóhajod tudója,
magányos éjszakáid hű társa.
Ha lángja fellobban szívedben
tested remegve olvad el fényében.
Megszűnik a kín, a fájdalom,
s társadul szegődik a boldog nyugalom.
Peter Sanders
Kedves Keni, János, Kati, Ilona, Maja, Judit és Timóca!
Nagyon megkésve, de köszönöm, hogy olvastatok.
Itt is.
Minden ember tűzmadár.
Mindig feláll bármi baj van, fel kell állni és élni tovább!
Üdv
Sanders
Kedves Péter!
Tetszett a versed, a fenti rímhibák ellenére is… nekem sem sikerül mindig, de nem baj, így is szép.. további jó alkotást!
Szeretettel: Maja
Nekem is egy fantáziamadár ugrott be. Ez olyan jól hangzik. De számomra a tűz, mint hasonat, a szenvedélyt juttatja eszembe. A versed pedig szenvedélyes.
[color=#990099][b][center]Kedves Peter Sanders !
Azt hiszem már korábban találkoztam itt Veled, de ha mégsem – szívemből had köszöntselek…
Mindannyiunknak el kell kezdeni egyszer írni, ha erre kis tehetséget, és késztetést érzünk.
Te, – ha már régeben írsz, akkor meg – meg kell mutatnod magad először valahol….
Jó, hogy itt tetted, mert én minden eddig felsoroltat megtaláltam benned.
Tehetséges vagy úgy érzem, csak ezt még legalább így! – tovább is bizonyítsd !
A versed külső, és belső gondolatokban jól összeszedett építkezés, és megtalálható benne, a felhajtó kezdő, és a lemenő – [i]átívelés.[/i] Párosrímes versnek 'gondolom'… —
[u]Tisztelettel ! [i]Sok hasonló jót…[/u][/i][/center][/b][/color]
[color=#33cc00]Kenéz István 🙂 / – keni -[/color]
Üdvözöllek…Tetszik ez a tűzmadár … aprócska észrevételem lenne… úgy érzem a második és a nyolcadik sor végén kicsit törik a ritmus az összecsengés…
szeretettel
Ilona