Együtt. – Magány.


Együtt

Némán állok az ablaknál,
Mint ki valamire vár.
Odakint az eső szitál,
S egy lélek sem jár.
Csak órák teltek el,
Hogy utoljára láttalak,
Ám ez mégis elég,
Hogy újra várjalak.
Hallgatom a zajokat,
Kutatom lépteid neszét.
Várom, hogy a Szerelem
Ajtómon belép.
Borzongva figyelem
A fákat tépő szelet,
Félve gondolok rá,
Mi lehet most Veled?
Várom, hogy egyszer
Csak feltűnj a távolban,
Várom, hogy reszketve
Elbújj a karomban.
Ha itt leszel, a külvilág
Már úgysem érdekel.
A zúgó szél is elcsitul,
Csak nekünk énekel.
Lehunyt szemmel
Magam előtt látom
Azt a percet.
Belépsz majd, s én
Óvva, védve némán
Átölellek.
Gondolataimból halk
Nesz riaszt fel.
Kopogás az ajtón,
Ugye Te leszel?
Kinyitom, és ott állsz,
Fázva az esőben.
Annyit mondasz halkan:
Kedvesem megjöttem.
Beljebb lépsz,
Én karomba zárlak.
Így fordítunk hátat,
A kinti zord világnak.
Az üvöltő szél megszűnik,
Nem hallja szavunk.
Nem történhet
Semmi baj már,
Hisz együtt vagyunk.

Magány

Ha álmodból reggel
Hideg, sötét űrben
Ébredsz.
Ha azt érzed
Minden mi jó,
Rég elhagyott téged.
Ha beérnéd egy
Mozdulattal,
Egy halk, kedves
Szóval.
Egy gyengéd érintéssel
Vagy csak egy
Mosollyal.
Ha nincs, ki
Búcsút intsen
S nincsen kire
Várnod.
Ha jéghideg és
Üres ágyban
Kergeted az álmod.
Ha a szavak, érintések,
A Társ hiánya fáj.
Akkor tudod igazán;
Milyen a magány.

Hakkel Milán

“Együtt. – Magány.” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Szia Milán… valaki egyszer azt mondta nekem..az ember a bánatot és örömöt tudja az írásban kifejezni a legjobban… azt hiszem igaza lehet…
    🙂
    üdv ..
    Ilona

  2. Kedves Milán mind két oldalrol rávilágítottál a lehetséges történésekre,,,
    anyira jól sikerültek, hogy gondolom át is élhetted őket,,,,
    gratu: R

  3. [b][color=#ff6600][center]Kedves Milán !

    — Együtt:
    – Megint egy gyönyörűségesen finom lírai verset írtál aggódón a szerett kedvesről, és a féltő várakozásról. Képekben, hangulatokban, szerető szavakban szólsz hozzá, és várod, hogy a karjaidba megérkezzen….
    – Szabadvers, de mégis tele van belső és sorvégi rímmel, és lüktető, harmonikus kellemes összecsengéssel..
    – Szíved minden érzését adtad – át…

    [i]– Magány:[/i]
    – Most pedig a magány leírásának igazi emberi szemmel és szívvel való átéléséről írtál, meghatóan, és bizonyára sokak tetszésére, mert nincs boldogtalanabb ember, mint akik így-vagy úgy, – testben vagy – lélekben – magányosok…
    .
    – Nagyon szép és finom sodrású, rímekel gazdagon díszített kellemes de fájó vers.

    — Hittem, hogy még olvashatok Tőled – szépet !

    — – Tisztelő – híved !
    -[/center][/color][/b]
    [color=#00ccff]Kenéz István 🙂 /- keni[/color]

  4. Kedves Milán!
    Nagyon tetszik mindkét versed. Csatlakozva Terihez: "Maga az Élet".
    Szereettel üdvözöllek: Viola

  5. Kedves Milán!
    Gyönyörű, két egymással ellentétes érzelmű vers.
    Mindkettő igaz,mindkettőt ismerjük, átéltük. Maga az Élet.
    Gratulálok.Kívánom újra elolvasni! Meg is teszem,mert érdemes!
    Üdvözöllek:Teri

Szólj hozzá!