Csillagdal
Este volt,
A fák alatt
A Balaton
Nekem mesélt,
Az égen ezer
Csillag kigyúlt
Hold ragyogott
A tó felszínén.
Egy apró csillag
A vízbe esett,
Az ég a földre
Akkor lejött,
Az élményből
Csillagdal született
Csillag nyílt
A fű között:
Odafenn tágul
A határ,
Idelenn
Zegzugos a táj
Csak a képzelet
Végtelen,
Mit elérve
Csillaggá leszem.
Kondra Katalin
szép,,,,
mi több: nagyon széééép,,,,,,
kedves Katalin
gratu: R
[color=#0033ff][center]Kedves Katalin !
[/center]
-Olyan lágy és finom ez a versed, mint amilyen a Te lelked lehet, hiszen onnan sugárzik ki felénk ez sok szép, – jobbnál- jobb – vers !
[center]Tisztelő elismerésemmel ![/center][/color]
[color=#00ccff]Kenéz István 😉 / – keni -[/color]
Kedves Kati!
Nekem is beugrott… de ez a vers sokkal szebb annál, hogy együtt beszéljünk a két különböző "dologról"
"csillagok csillagok szépen ragyogjatok….":)
És ragyognak is!!!!
Köszönet érte! Szeretettel: maja
Szia… Katikám…:) az utolsó versszakod gondolatisága ívelt a legszebben, ebben…
a pillanatot megfogó versedben
szeretettel
Ilona