Rabságban.


Rabságban

Bújnék bár farkasok bőrébe
Sorsom az, hogy ember legyek
Test és lélek rabja vagyok
Szabadulnék, de nem lehet.

Leráznám magamról a múltam
Élvezném, hajszolnám az örömöket
Magamnak akarnám a boldogságot
És nem titkolnám a könnyeket

De ember vagyok, ezért tudom
Hogy a földi élet oly rövid
S a megszerzett örömök emléke
Odaát már nem boldogít.

Nem vitatkozom többé a sorssal
Mostantól nem küzdök ellene
Csatáimat már régen megvívtam
Felettem lebeg a halál szelleme,

Elérhetetlen mire vágyakozom
Nem csábítanak apró örömök
Ha boldogságnak fájdalom az ára
De ember vagyok, ez a sors örök.

Kondra Katalin

“Rabságban.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [b][i][color=#cc6600][center][u]Kedves Katalin ![/u][/center]

    — Amíg itt lenn a földön ember – embernek farkasa vagyon, fel kell venni a kesztyűt és harcolni nagyon….

    — Pedig, állítólag boldogságra születtünk mindannyian, de úgy látom ezt Te sem tapasztalod, és a jövőbe vetett hited is fényében talán meg is kopott…

    — Vívódásaidból elég lett, nem szállsz szemben már a széllel, ha boldogságnak kín az ára, már nem csábítanak – aprócska örömök…

    — Minden soroddal azonoulni tudtam, mert versed egy szép levezetése – emberi mivoltunknak…

    Az hogy Te verseidben, mindig pontos, fegyelmezett, és összeszedett vagy, – tudnod kell!

    [center]– [u]Őszinte – Tisztelőd, – Szeretettel ![/u] –![/center][/color][/i][/b]

    – keni – 😉

  2. Kedves Kati!
    Igen a mi sorsunk..ha, nehéz is , de tiszta és nemes a
    vágy:"Embernek maradni!"
    Szeretettel:Teri

  3. Kedves Katalin!
    Nagy gondolatok és igazságai, melyekkel mindannyiunk vívódunk.
    Szeretettel gratulálok: Viola

  4. Katalin Kedves … mély gondolatok- elmélkedések teszik ezt a verset széppé
    gratulálok
    Ilona

Szólj hozzá!