Mennyit ér?
Szólhatsz! – szavaidat némán figyelem…
Bánthatsz! – bármivel mi fáj, elviselem…
Gyötörj !- hisz „minek” a sok-sok érzelem?
Elbírom én, míg bírja csak szívem.
A pofonokat Te adod, de az érzés elöl, futsz!
Úttalan utakon kószálsz… hova jutsz?
Meddig tart? – mondd! Úgy szívből: mennyit ér?
Mennyi „seb” kell még, és mennyi-mennyi „vér”?
Hol az ócska lámpás?- mely egykor ragyogott…
Hova tűnt a láng? – mi oly szép fényt adott…
Hol a fény a tűz? Hol a szerelem?
Hova lettél?- Te a minden, Te: az életem.
Müller Róbert
köszöm szépen mindanyiótoknak ,,,,,
Kedves Róbert!
Elviselni a fájdalmat, a veszteséget, és nem "visszabántani"..hanem továbbra is vallani, hogy a "mindened, az életed"…na,ehhez ember kell és nagy-nagy szeretet,lelki nemesség.
Gratulálok:Teri
Kedves Robi!
Ez csodálatosan szép, nekem is felülmúlhatatlan.
Szeretettel: Viola
[b][i][color=#cc9900][center][u]Kedves – Robi ![/u][/center]
— Talán mindig is fogom szeretni verseid
mindegyik – lüktető sorát, mert él minden szavad, ami csak kimondható…
— A lelked diktálta melegség vezeti kezedben a tollat, amelyből sugározva árad, az erő, és a bizalmat adó nyugtatás….
— Esendő vagy, mégis, ha hiszed, ha nem, de Téged nem tör meg soha senki, és semmi sem….
— Hiszek a sugárzó, és tehetséggel teli – hitetben…, mert én is átérzem…
[/color][/i][/b]
[color=#9999ff]– [u]Hiszen – Barátod vagyok ![/u]
– keni -[/color]
Drága Robi!
CSODASZÉP!!!!
csak ennyit írok!
Drága hölgy 🙂
Szia drága Robikám… huhhh… jól tudod a lélekben forgatni a…." tollat "…:)gratula
szeretettel
Ilona