Így élni nem lehet!
Egy lelket adjatok nekem, vagy tán’ egy új szívet…
hisz érző szívvel, lélekkel így élni nem lehet.
Alázatos ábránd, hogy él még a remény…
az élet válaszol bíz’ ám! – s a szava kőkemény.
Rideg valóságában pusztítja szent fiát…
Nincs egy kéz, ha az esendő létéért kiált.
A fájdalmas esdeklést: mint feneketlen kút…
elnyeli a mélység, ahonnan nincs kiút.
„fénylik” az önző, hamis álszent gaz…
a sötétbe kényszerül minden mi igaz .
Érző szívvel, lélekkel így élni nem lehet…
Egy lelket adjatok nekem, vagy tán’ egy új szívet!
Müller Róbert
mondhatok én még itt bármit…
Amikor a szív és lélek
íly gyönyörű versben,
összeérnek
köszönöm kedves Icus,,
köszönöm hogy olvastál,,,és a kedves szavakat,,,
szeretettel :R
Szia Róbert!
Ez az vers annyira gyönyörű, szerintem ide nem is kellenek szavak… üdv. Icus
el tudjuk kedves Krisztina mert muszáj,,,,,,mi vagyunk az egyettlen faj, ami mindent el tud viselni,,,de lényeg a lényeg,,,,örülök itt is hogy vagy:) – köszönöm hogy olvastál,,,,,és köszönöm a szeretetedet,,,,fogadd az enyémet is,,,,remélem érzed , és el is hiszed, hogy igazi,,,,
kedves Viola,,,,
valahogy mindig sikerül érteni egymást,,,ez sem kevés azt hiszem,,,,köszöm soraidat,,,
drága hölgyem:)
ha Te írsz , az tudom hogy belülröl jön,,,
mit mondjak?,,,,nem ecsetelném, mert még valaki festménynek nézné:) – jó hogy vagy,,,,és ilyen vagy,,,,pusz
kedves Klári,,,,
leírhatom, hogy megfogadom a tanácsodat,,,,de úgy is tudod hogy nem lesz igaz,,,akkor miért tegyem,,,,vannak dolgok amik nehezek egy picit,,,,hát ez is az,,,szemellenzővel járni – kelni,,,,tudom nem ezen kell mindig morfondírozni,,,,,nem is teszem,,,,,de azért néha előbújnak ezek a dolgok is,,,,köszönöm hogy olvasol , és figyelemre méltatsz,,,,
kedves Seryka,,,
mit mondhatnék? – szerintem tudunk a szívünkböl adni , ha nem is az egészet, de egy darabkát ,,,,elhiszed nekem?hidd! – köszönöm hogy olvastál
Keni barátom
haragot éreztél? tőlem?hmmmm,,,,nálam egy barátság nem egy alma, hogy lerájuk a finom részeit, és utánna eldobjuk a csutkát,,,,ne hidd hogy a szíveket szavak, vagy külső ránézés alapján lehet osztályozni,,,és attol , hogy esetleg beteg egy szív orvosilag, még más részröl lehetséges, hogy sokkal egészségesebb mint az orvosilag egészséges, de tulajdonságaiban beteg,,,,tudom tudom,,, átvitt dolgok ezek,,,,de én így látom,,,vagy már tiszta hülyeségeket beszélek?:)
kedves Juli,,,
köszönöm szavaidat,,,,,még nem találkoztam a neveddel, ezért köszöntenélek itt közöttünk,,,,,ha megengeded,,,érezd jólmagad,,,,
kedves Klári,,,,
ha jól gondolom akkor ismerjük egymást,,,,csak régen jelentkeztél,,,,,vagy tévedek?remélem nem,,,,,köszi hogy itt jártál és olvastál,,,,de azért tisztázzuk már ezt, jó?
kedves Bogi
nem haragudtunk, legalábbis én nem,,,szép a vers,,,
te pedig nagyon aranyos kedves vagy hogy olvastál és ugyan nem egy kommentel, de annál szebb érdekesebb versel fejezted ki ami eszedbe jutott róla,,,
köszönöm,,,,,kedves tőled,,,,
kedves Judit
jó hogy mondod:):):) én nem igazán tanulmányozom ezeket a dolgokat:) – de ha szíven talál egy vers is annak sokkal jobban örülök,,,,sosem érdekelt a szerkezet vagy forma, és az ilyen olyan bukkanók,,,,én úgy ahogy sokan, a versek mondandóját helyezem előtérbe,,,,mert a versekben szerintem is benne van mindig egy picit az írója is,,
köszönöm hogy itt jártál,,,,,
tisztelettel, szeretettel , barátsággal mindenkinek: R
Kedves Róbert!
Én is mélységesen egyet tudok érteni Veled! Gratulálok, és csak annyit tudok mondani, hogy kitartás, érdemes!
És ne haragudjatok meg, abszolút nem vág a témába, de a címed rögtön eszembe juttatta Háy János versét, mert gyakran motoszkál bennem a hozzá kapcsolódó két sor. Ha megengeditek, bemásolom ide a művet:
Háy János: BLÉRIÓ BUDAPESTEN 1909-BEN
Így élni: biztosan nem lehet,
hogy te elmész és én nem megyek,
hogy akként telnek az éjszakák,
a nappalok,
hogy te meghalsz értem,
és én is meghalok.
Nincs több ilyen fiú, és
lány sincs ilyen – mondod -,
meg hogy szeretsz,
és semmi változás…
Hát persze, én is,
akkor is szerettelek,
azon az esten,
mikor Blérió
itt járt Budapesten,
mikor a fülembe üvöltött
a telefonrádió:
Uram, asszonyom!
Itt van a Blérió,
az egek királya,
ellátogatott hazánkba!
És én odamentem,
akkor Budapesten,
és szóltam hozzá: Mester,
maga ugye látta már Skóciát!
Tudja, ott van az a lány,
aki nélkül élnem: nem megy.
Mi lenne, ha ezzel a géppel
most odarepülnénk,
legalább a közelébe?
Uram – hárított nevetve –
az én gépem
nem repül idõben,
csak térben,
s az a lány, akit maga vár,
nem jön meg csak
ezerkilencszáz
kilencvennégyben…
És az istenek akkor ítéltek:
Az idõ eljött, s most itt állok
az utastérben,
s várom, hogy megölelj
és azt mondd: édesem,
hogy körülöttünk csak jöjjenek,
csak menjenek,
s pont akkor nézzenek teljesen hülyének,
mikor én téged nagyon-
nagyon szépnek.
Elnézést, hogy így félrementem…
Üdv:
Bogi
Kedves Róbert! Szívből gratulálok a versedhez, csodálatos, és sajnos igaz….., De a jóságos szívedet és lelkedet tartsd meg, nagy szükséged lesz Neked még arra…
Üdv. Klári
Kedves Róbert!
Fantasztikus egyszerűen én, mint egyszerű mezei versrajongó csak ámulva olvastam versedet! Csodálatos, köszönöm! Juli:)
[b][i][color=#990066][center][u]Kedves Robi ![/u][/center]
— Ha haragszol rám, – ha nem, – én nem tudom megtenni, hogy ne írjak verseidhez….
— Főleg, ha ilyen szívszorítóan keserű, és szomorú érzések uralnak most is épp – Téged…. is…
— Kár lenne szívet, és lelket cseréni, – nem biztos, hogy jobban járnál vele ! – nézd meg az enyémet, és máris elégedett lehetsz…
— Rád még sok szép perc, óra év, emlék vár….az életed még előtted áll !!
— Hidd el, hogy a boldogság egyszer – legalább, mindenkire – rátalál…
— Én – most és mindig, ezt kívánom Neked!
— Hagyd meg hát a lelkedet, és jóságos szívedet…[/color][/i][/b]
[b][color=#ff9900][u]– Felülmúlhatatlan vagy[/u], – mindig – nekem…
— Szeretettel !
– keni -[/color][/b]
Drága Robi!
[color=#ff00cc]Érző szívvel, lélekkel így élni nem lehet
Egy lelket adjatok nekem, vagy tán egy új szívet![/color]
ez az érző szíved egyszer nagyon is boldog lesz, és akkor nevetve olvasod majd ezeket a szép sorokat.
Nem kell neked másik szív, sem lélek.. rossz, hamis, álnok világban élünk, ahol a pénz, a hatalom, a mások elnyomása a cél…
de mi mások vagyunk….sokan, de nem elegen… 🙂
Nagyon tetszett… puszi
drága hölgy
Kedves Robi!
A szívemből szóltál, mindenben egyetértek Veled. Sajnos, sajnos, így igaz!
Szeretettel gratulálok: Viola