Őszülő.


Őszülő

Göndörlombú fák alatt
Jövöget a tarka est
Tájat komorszínre fest
Alkony-ízű gondolat.

Estharangja léket üt
Álmosodó ház falán
Ma nem, de holnap talán
Felhőtlen a nap kisüt

Kenyerünket megszegi
S vacsorához hívogat
Borral szomjat oltogat
Nyárkedvünket keresi

Majd ölbe vesz, simogat
Altatódalt zengedez
Hűvös szellőt lengedez
Bőrömre, s csillagokat.

2009.

Kondra Katalin

“Őszülő.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. [b][color=#cc6600][center]<< [i][u]Kedves Katalin ![/u][/i] >>[/center]

    — Ha jól veszem észre már Téged is kezd megérinteni az ősz és színeinek, hangulatának lehelete.

    — Ugyanazt mondanám most én is Neked, ha Zsuzsa nem előz meg, hogy a sorok nyugodtan felcserélhetők és akkor a vers képlete is más lett volna nem ABBA, de mégis megtartva eredeti tartalmi mondanivalóját…

    — Ez így egy igen különleges módja a versi ábrázolásnak és ettől is tetszik – olyan nagyon…

    [center]== [i][u]Őszinte Szeretetemmel, amit Veled kapcsolatban érzek ! [/u][/i]==[/center]

    – keni – 🙂 😐 😛

    [/color][/b]

  2. Kedves Katalin!
    Kellemes, lehelet-finom, melankólikus versed tetszik. Betölti az őszi képeket.

  3. Kedves Kati!
    Ősz:Őszi alkony:komor gondolatokat ébreszt bennünk is.
    Igy is van.
    A nyár egészen másként hat kedélyünkre.Használjuk ki azt a rövid nyarat ami hátra van.

  4. Kedves Katalin!

    Nagyon szép a vers az ölelkező rímekkel (abba), nekem.
    Az az érdekes még a versben, hogy ha egyik-másik versszak egy-egy sorát felcserélnénk, akkor is értelmes mondatokat és mondanivalót kapnánk!!!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!