A vidámság halála
Üdvözletem küldöm hölgyek és urak,
Megtettem én Önökig hosszú utat.
Bemutatkoznék, ha nem bánják-
S barátomat, a kutyámat nem bántják.
Bohóc vagyok, ez önöknek is egyértelmű,
Engem nap mint nap lát a nagyérdemű.
Cirkusz a lakásom, otthonom, hazám,
Nincs kertes házam se csinos babám.
Pörgő névre hallgatok már rég,
Egy régi bohóc hívott engem így még-
Anno, mikor tőle tanultam,
S minden trükköt hibátlanul tudtam.
Vidámság árad belőlem folyton,
Nem tudok beszélni, csak vicces módon.
Ha bánata van… hozzám jöhet,
A bánat is számomra csak egy jó ötlet.
Minden ötletből vicc lesz egyszer,
Csak az nem mindegy, ki itt a mester,
Az aki nevet, vagy aki nevettet,
Első viccemkor, tizennégy lehettem.
…
Előadnám önöknek legnagyobb trükköm,
Ha tudnám hol hagytam a nevető tükröm,
Nagy az én bajom, nem panaszként,
De nem tudok nevetni – mint egyébként.
Segítsenek rajtam, kérem szépen,
Mit tegyek, hogy nevessek mint régen.
Mosolyogni sem tudok tegnap óta,
Nem jön ki belőlem boldog nóta.
Belehalok a búbánatba én,
Ez nem embernek való lét,
Nevetés mentes világba sok a rossz,
S előbb utóbb csak sírni fogsz.
– Így mesélt az öreg bohóc halálos ágyán,
De nem segíthettünk egyetlen vágyán,
Ahogy kora egyre nagyobb lett,
A mosolygás lett az, amit elfelejtett.
Kérte, segítsünk, mesélte éltét,
Hogy ő mindig csak a búbánattól félt,
S most, hogy fekszik, s nevetni nem tud,
A szomorú halál elől fut.
Míg mesélt, hangja halkult,
Élete során karrierje egész jól alakult,
Szeme nehéz volt neki már,
S látszott, mindene fáj.
Lehunyta szemét az örök vidám,
Azt mondta ne sírjak, nem az én hibám.
Az idő nagy hatalom, nagyobb, mint hat alom.
Még ekkor is nevetett, viccet csinált ekkor.
Utolsó leheletét arra szánta,
Mi után minden bűnét bánta,
Suttogott egy mondatot,
Azt mondta most elmondhatom.
„A világ örökké kerek,
Te, bármerre mehetsz,
Vidámságod legyen veled,
S az életet könnyen veszed.”
Gősi Anna
Kedves Timóca!
Köszönöm véleményedet!
ÜDv:Ann@
Kedves Tigram!
Köszönöm véleményedet! 😀
ÜDv.Ann@
Anna.
Fején visel színes kócot,
Így ismertem a bohócot.
Botladozó ügyetlenke
A szíveket melengette.
Vidám vicces figura,
Ő a porondok ura.
Most meg ismertetted a másik arcát is.
Azt amire nem is gondolunk.
Gratulálok: Tigram
Kedves Keni, Julianna, Torma Zsuzsanna, Viola és Teri néni !
Köszönöm véleményeteket.
üdV:Ann@:)
[i][color=#006600][center]** [u]Kedves Anna ! [/u]**[/center]
— Ilyen hosszú versekre is sokszor szükség van, amennyiben ezt a téma és tartalom megkívánja.
— Egy ilyen szép és a végér szomorú történetet, csak prózában lehetne elmondani, de ebben a formában – nekem sokkal megfogóbb, és különleges….
— Bölcs dolgokat mosdasz el, egy szép, és ritka hívatásról, mert ugye egy orvos se halhat minden betegének halálába bele..
— A furcsa, – és egy életen át tartó külcsín, gyakran szomorú, – és bánatos lelki érzést, és sok fájdalmat takaró kelcsínt takar, de egy 'vidám színpad, porond' – ezt nem viselheti el, maradni csak így lehet vagy menni kell….
— Hogy nem minden esetben így, ez még egy + nehéz rátét…
[center]== [b][u]Sokra tartom és értékelem belső emberi érzésről szóló ritka témájú versedet ! [/u][/b]==[/center]
~~ [b]Szeretettel ![/b] ~~
– keni – 😛 😀 🙁 🙂
[/color][/i]
KedvesAnna!
"Megdolgoztál " ezzel a verseddel.Elolvasni is fárasztó hát még megírni,pedig nagy igazságokat hordoz.
Az életünk sava-borsa a vidámság.Vele könnyebb az életünk.Mesterségből vidámnak lenni/bohóc/ hát az már nehéz dolog.
Üdvözöllek szeretettel:Teri
Kedves Anna!
Szép hosszúra sikeredett ez a versed, de néha egy kerek történethez, elbeszéléshez (ha az versben íródik), szokszor nem elég néhány sor, ezzel egyetértek!
A vers utolsó előtti versszakának utolsó sorában kerestem a rímet a "hat alom" c. előző sorban írt szóra, de ezt csak az utolsó előtti versszak utolsó sorában találtam meg, amikor azt írod: "elmondhatom".
Örülök, hogy ezt megtaláltam, így már nincs akkora hiányérzetem!
Megértem, hogy a bohócnak a legnagyobb fájdalma az lehet, ha nem tud már mosolyogni, de sok olyan esetről halottunk már, hogy a bohóc csak előadások alkalmával nevet, s lehet hogy utána sír, vagy a színes bohóc álarc mögött sír a szíve, lelke. De mégis, másokat meg akar nevettetni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
Kedves Anna!
Elgondolkodtató, komoly, szép munkát végeztél, kissé hosszúra sikerült, de ilyen a téma. Megható történet. A vidámságot, mosolyt helyezi előtérbe, csak legyen, aki meg tudja tenni egy életen át. Ő sem tudta már a végén.
Azután, a muszáj vidámság felszínes is lehet olykor-olykor, közben a szíve sír, de őt azért fizetik, hogy jókedvre derítse a nagyérdeműt. Ugyanúgy, a színpadon szereplő művész sem mutathatja meg, mi van a lelkében.
Azért nem árt az utolsó versszak bölcsességét megfogadni.
Szeretettel: Viola