Ébressz fel!
Mint kés a szívemben, mit ki nem húzhatok
láng a lelkemben, mit el nem olthatok.
Fuldokló érzés… tehetetlenség!
Görcsbe rándult test! Miért? Miért? Miért?!
Miért teszed uram? A jót mért kínozod?
Miért van, hogy mosolyod oly kevésszer ragyog?
Átkozom a sorsot! – az imáim helyett…
Parancsolni magamnak, itt nem bíz’ nem lehet!
Elfordítod fejedet ha szenved gyermeked…
Küzd ki küzd, s van aki átkokat mond neked.
Hitehagyott világ!… lesújt hát kezed!
De Te mondtad: válaszul, bántani nem lehet.
Beleroskad már, e harcba hű fiad …
az is, ki egykoron „itta” szavaidat.
Tán felébredek, és álom lesz csupán…
Mondd! – hogy álmodom, s nem álmodom tovább.
Müller Róbert
köszönöm hogy olvastatok véleményeztetek,,,,,,
nem válaszolnék külön külön meg, csak annyit fűznék hozzá, hogy természetesen ezek az átkok képletesek, de rávilágíthatnak egy két dologra azoknak, akik azt olvassák ki belőle, amiröl szól, ami a valós mondanivalója,,,,,,
barátsággal szeretettel: R
Drága Robi!!!
Tényleg nem álom- sajnos-, hanem valóság ez a szörnyű élet.
Sokáig azt tettem, amit Barátunk Keni tanácsolt, imádkoztam, hittem és reméltem. Ma már tudom nem rajtam segít, hanem a "rosszakon". A becsületes ember nem tud egyről a kettőre jutni, se az életben, se a szerelemben.
Ha így lenne, nem lennénk magányosak, és nem születnének ilyen csodás versek.
Mikor pár napom felhőtlenül kacagással, örömmel telik, tudom nem tart sokáig… aztán jön egy telefon, egy levél és máris a padlón hever az életem….
SENKIM SINCS, AKI TELJESEN MEGÉRTENE…
Talán az apukám fent a mennyben… talán Ő, ha hall engem… aztán ennyi…
Az élet egy kínlódás… pedig mennyi álmunk lenne…
DE AZÉRT NE ADD FEL, HARCOLJ, HÁTHA NEKED SIKERÜL…
Ölellek a távolból: Drága hölgyed:)
[color=#006600][i][center]* [u]Kedves – Jó – Barát – Robi ![/u] *[/center]
— Messzemenőkig egyet értek verseddel, illetve az abba foglaltakkal.
— [u]Ez a vers nem álom[/u], hanem igen is valóságos emberi gyötrődés és az igazság keresése.
— De az igazságainkat nem mi szabjuk meg igaznak, hanem a mindenhatónk.
— Mit gondolsz én egész eddigi életemben mit tettem? –Csak kérdeztem csak kérdeztem és rájöttem igazság itt a földön nincs, ahol az ember úgy elhomályosult, ha kell hát még kéjjel is ölni képes volna tán-…?
— [u]Nem kell téged felébreszteni[/u], mert annál sokkal világosabban, éberebben, és józanabbul ítéled meg a dolgokat a környezeted adta determináltságodat….
— [u]Nem szórsz Te átkot soha senkire[/u], a Te jó lelked ezt úgyse engedné meg….
— Azt hogy lázadsz, – megértem én, hisz eddig mást én se tettem még, de mégis legyőzött lettem, térdre kényszerültem, na nem olyan fiatalon, tetterősen, mint most Te vagy….
— Olvasom a [b]Magazindíjért [/b]folyó fel nem adó harcodat, de félre értenek, pedig Te csak jót akarsz…
— [u]Róbertem versedben sem álmodsz[/u], és ne mond ez mind csak egy álom !!!
— Ez a ma, ama valósága, amibe vagy megtörünk, vagy megszökünk, – de ez utóbbi hitvány gyávaság…
–Ezért az Úr előtt – kérlek térdre hát !!!
— Mondj Te is,mint ahogy én is lelki üdvödért, egy fohászt egy könyörgést, egy imát… – meglásd a sorsod, – egyszer jobbra vált….
— Nem örültem ennek a versednek, bár úgy értettem, ahogy leírtam, mert [u]érzem barátomban a szenvedést[/u], ami nekem is fáj….
— És vigasztalhatatlan vagyok, mint most Te is…
— Őrizd meg a lelkedet, mielőtt mások megtörik…
–Hajts térdet, mert aki eszt teszi, életének fele nagyságát ezzel Urának adja, és szenteli…
[center]== [b][u]Az Úr irgalmas kegye, és könyörülete, – békéje szálljon Rád ! [/u][/b]==[/center]
– és maradjon mindig – Veled !
>> Barátod… – keni – <<
[/i][/color]
Kedves Müller Róbert!
Talán mégis jobb lenne imádkozni az átkozódás helyett, lelked is megnyugodna a hit által.
Megértem tépelődésedet, a szomorú valóságot jobb lenne csak álmodni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
Kedves Róbert!
Nagyon tetszett ez a versed. Hányszor küszküdünk ugyanezekkel a kérdésekkel.
Szeretettel Icus
Kedves Robi!
Tetszik a versed, mert én is hasonló gondolatokkal hadakozom a tehetetlenség révén és a "miért"-ek kérdésével. Te tudod, hisz válaszoltál is rá. Ez bizony valóság és tovább kell igyekeznünk a jó irányába.
Szeretettel: Viola
Kedves Robi!
Az átkozódás nem visz sehova sem.
Az átokszórónak is fáj,béke nem lesz a lelkében.
Mégsem lesz jobb,imádkozni viszont alázattal kell és megnyugnást ad a szívnek,na és reményt.Szeretettel:Teri