ÁLOMTAKARÓ
Oly sötét az éj csillag sem ragyog.
Ki tudja merre úszik a Hold.
Csend borul a tájra, alszik lomb, virág,
Csak én vagyok ébren, csendes éjszakán.
Kutatom az eget, hová tűnt a fény?
Sötét éjszakában elvész a remény.!
Mégis arra várok felderül az ég, és
Tágra nyílt szememben csillag tüze ég.
Végtelen homályból felbukkan a Hold
Mintha mosolyogna, a sötét tréfa volt
Már csillaggal labdáznak pajkos angyalok
Amikor álmosan magamra terítem
Álomtakaróm…
Budapest.
Györke Seres Klára
[color=#990066][b][center][u]Drága Barátom – Klárikám![/u][/center]
— Érdemes volt visszanéznem nagy elmaradásomban, mert egy gyönyörűséges csillagos és holdfényes ragyogást olvashattam soraidban, amiben a Te óriási lelked is benne van…
— Amennyiben lehetséges, – néha szeretném kölcsönkérni a Te varázsos [u]álomtakaródat,[/u] amikor fájdalmasak és nagyon rosszak, hosszúak az éjszakáim..
— Hálás lennék érte, és ígérem visszaadom !
[center]== [i][u]Szerető barátságunkkal, biztosan megkapom, mert Veled vagyok …![/u][/i] ==[/center]
~~ – keni – ~~[/b][/color]
Versed ritmusa álomba ringató. Szépen és hűen ábrázolod az éjszakát.
Nagyon tetszett!
Kedves Klári!
Változatos versedben minden előfordul: sötét, csend, "elvész a remény", csillag, Hold, álomtakaró. Nekem is ez kellene, hogy aludni tudjak.
Szeretettel gratulálok: Viola
Drága Klárikám!
A Hold gyönyörűen ragyog ma este nézegettem.Olyan
csodás,mint a Te versed amilyet megszokhattunk már
Tőled!
"Alszik lomb, virág"/de szép megfogalmazás!
Én is magamra terítem az "álomtakarót",mert már késő van,Jó éjszakát!
Baráti szeretettel:Teri