TE MEG ÉN

TE MEG ÉN

Te meg én sokat civakodtunk,
akár két csintalan gyerek
Sokszor magam sem értettem,
mért fájna, ha elveszítelek?
Jött a kérdésekre válasz,
mely lelkemben mindig is élt
Mára egyértelmű már az:
Nem adnálak soha, semmiért.
Hisz bőröd finom illatától
szívem vad dübörgésre vált
Puha ajkad bársony érintése
jelentett sok, szép apró halált.
Karjaidban megnyugszik a lélek
A gyönyör hoz izzó perceket
Nélküled nincsen többé élet,
s te sem élsz, ha elfelejtelek.
Mi ketten: kis virág és szirma
Vad felhő, min esőcsepp remeg
Mindegy hogy, nevetve vagy sírva
Védelmezőn fogom két kezed.

Eger,2016-07-06. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“TE MEG ÉN” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [i][u]Kedves Rózsa ![/u]

    Ez egy igazán szép, sőt gyönyörű költemény.
    Ilyen finomsággal és majd intimitással átszőtt végső konklúziót egy egymást szerető párról már régen olvastam.

    Szerelmetek súrolja a mesék birodalmi határát !

    [u]Szeretettel ![/u] 🙂 *) (ang) (l) (f)(l) :]

    – keni — voltam – nálatok[/i]

Szólj hozzá!