Ezüst magány.


EZÜST MAGÁNY

Elszálló évek
Múló remények
Egy letűnt korszak nyomán.
Tétlenül nézlek
Semmit nem értek
Fáradt vagy öreg madár!
Nemrég még itt volt
Dalokat dúdolt
Egy fiatal fecskepár
A fészket elhagyták
Már rég nem lakják
Társuk az ezüst magány.

Bogárné Sárközi Ilona

“Ezüst magány.” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedveseim!

    Nagyon köszönöm minden szavatokat.
    Skapi Anni, hát ne is fájjon, nem ez volt a vers szándéka.
    Krisztikém drága az ezüst nálam az én korosztályomat szimbolizálja, hogy miért? Ne kérdezd.

    Sok szeretettel: Icus

  2. Kedves Icus!

    Rövid, tömör, dallamos, számomra kicsit fájdalmas, de reális versedet olvasgatom. A szomorúságát a játékossága ellensúlyozza, ezért nem is fáj olyan nagyon, pedig így igaz magamra nézve.

    Gratulálok: Anni

  3. Kedves János!
    Nagyon köszönöm, hogy engem is olvasol. A három soros tagolás valóban jó lenne ennél a kis versnél, mindig tanulok valami újat Tőled. Köszönöm. Icus

    Szia Marcsi!
    Neked is köszönöm.

    Kedves Balázs!
    Remélem azért egy kicsit tetszett is.

    Drága barátnőm Klarissza!
    Enyhén szólva túlzol, kissé elfogult vagy velem, de azért jólestek a szavaid. Várlak már vissza!

    Kenikém, édes életem!
    Érzem az ölelésedet és látom huncut mosolyodat is.
    Mindig jólesik, és ha az idő múlásán kicsit elmélázok, visszaemlékezem, Te mindig szép, színes képben jelensz meg gondolataimban.

    Mindenkit sok szeretettel ölelek, és köszönöm, hogy olvastok. Én is igyekszem mindenki versét olvasni és véleményezni.
    Szeretettel: Icus

  4. [b][color=#0066ff][center][u]Százszorszépem , – Bog. Icám ![/u][/center]

    — Ön ma engem kedvesem megint csak csodák ámulatába ejtett , – kergetett…

    — Mérhetetlen, és kifogyhatatlan a Te mély lelki gazdaságod, amit, mint rizsszemeket szórsz szerte szét közöttünk…

    — Bár, – versed kedvesen szomorú hangulatú, de látom kedves arcodat, amikor ilyen vagy, és hogy ez is milyen jól áll Neked,,,,, -[i][u] Megengeded, hogy átöleljelek ?[/u][/i]

    [center]== [i][u]Te sose fogsz felnőni, mert mindig olyan vagy, mint egy kedves gyerek. Ezért is szerethetlek..[/u][/i]==[/center]

    ~~[i] Ugye érzed, az ölelésemet ?[/i] ~~

    == – kenid – == 🙂

    [/color][/b]

  5. Drága Icus!
    Ez megint egy csodálatos vers tőled, -ahogyan már megszoktuk, ez megint egy telitalálat. Költői pályád gyönyörűen ível felfelé…, gratulálok, és nagyon örülök a sikereidnek…
    Barátnőd: Klarissza

  6. Kedves Tigram és Timócám!

    Én az őszt nagyon szeretem, ez a vers csak úgy "jött".
    Éppen tegnap írtam "Őszi nyugalom" címmel egy verset, ami remélhetőleg majd felkerül a lapra is.
    És hát valóban, hiába kesergek, az idő múlik…
    Szeretettel Icus

  7. Drága Icu, ne szomorkodj, nem érdemes.
    Az idő így is úgy is elmúlik, nem fordíthatod vissza.
    Nagyon szépen leírtad, és én átérzem a hetven évemmel minden sorát.
    Elismerésem: Tigram.

Szólj hozzá!