Egy kis galamb vigaszt remél

Egy kis galamb vigaszt remél

Azt suttogja a nyári szél.
sötét erdőbe bujdokolt
egy kis galamb.
Kedvesét siratja,
s vigaszt remél.
Fenyő ágon bánatát elsírta ezerszer.
Nem tud megnyugodni.
Gyenge kis szíve.
Kedveséért kesereg szüntelen.
Kinek már nem kellett.
Mintha tört döfött volna bele.
Elengedte nem volt mit tennie.
Utoljára szemébe nézet, hogy
örökre vérző szívébe vésse.
Csak az évszakok változnak
ő nem feledett semmit.
Kedvese képe még ugyanúgy
ragyog emlékében.
Mint azon a harmatos hajnalon,
mikor először feléje szállt.

2014. augusztus 13

“Egy kis galamb vigaszt remél” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [u][u]Kedves Henriett ![/u]

    Kedves a versed – olyan kis galambos…
    Szabad vers, lehetne rímesebb. kötöttebb is….

    [u]Olvastalak ! :]*)|)[/u]

    -keni -[/u]

Szólj hozzá!