Másik-világ.

Rongyolt lelkek véreres
földjén, elmocskolt lábnyomok
tovatűnt völgyén járok, s
mint bombatölcsér rémiszt mit
látok, nyakatokban most is ott a járom,
fogva tart, rúghatsz akárhogy,
lehetsz akár jobb akár bal
az ostor úgyis középre csap!
Az ki csal juthat csak feljebb,
hiába tűnsz te az eszesebbnek, ha
lelkiismereted és a törvény tart gúzsba,
tarthatod szád, maradhatsz kussban, mert
útban vagy eme törvénytelen rendnek,
véresen gyűlik könny a szemedben!
Addig míg nem jő, ki erővel bírja
a harcot, s egy szemig ki nem írtja
a fojtó tarackot ne vágjál semmilyen arcot
csak kövesd a hangot mi benned szólal
mint égi szólam, s megleled
saját valódban az embert ki
káoszból csinál egy csapásra rendet!
A te világod nem ilyen rongyolt, ott
tisztán olvashatsz a lábnyomokból,
völgyeid hegyek követik sorra,
e világ nélkül nem találsz otthonra!

V. Gy Mont’y