Keserű szó.

Összes megtekintés: 565 


Keserű szó

Keserű szó mi lelkembe tipor
Végigfut libabőrős testemen,
Szárnyaszegetten fejem lelóg
S nyelni a rosszat nem merem.

Ki vagyok én ki tollat fogok
Bánatomat versbe szedni meg?
Talán ha fényem kihuny
Jegyzik meg örökre nevemet?

Az élet kemény, dacos, rideg!
Ne hagyd hogy mindenek felett
Ő irányítsa majd hited,
Mert kimondani nem mered.

Hisz még önmagad sem ismered
Önnön léted a saját fegyvered,
Rászegezni arcképedre, mire
Meghúzod a ravaszt: csengetnek!

Bp. 2009. 09. 17.

Beri Éva

“Keserű szó.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Én még nem olvastam verseidet, nem tudom, milyeneket írtál eddig de ez tetszik. Különösen két és fél versszak nagyon.
    Örömmel üdvözöllek: Anni 😛

  2. Sziasztok!
    Köszönöm Nektek hogy véleményeteket elmondtátok versemről, mindig megtisztelésnek tartom.
    "Hallgatni Arany", szokták mondani és én csak reménykedem benne tényleg jót írok.

    Szeretettel:
    Éva:)

  3. Kedves Éva!

    Költőien fogalmaztad meg kérdésedet: "Ki vagyok én, ki tollat fogok, bánatomat versbe szedni meg?"
    Kár hogy együtt használtad a "szedni" és a "meg" szavakat.
    Vagy az egyiket, vagy a másikat el lehetett volna hagyni és más rímet adni a sornak, vagy a következőnek.
    A folytatásban is egy kissé "nyakatekert" a gondolatmenet, pedig szép! Igaz, a költői szabadság sok mindenre felhatalmazhatja az alkotót!
    Egyetértek azzal, hogy mi magunk irányítsuk, hogy miben akarunk hinni és miben nem, s abban is, hogy legtöbbször azzal ártunk "önnön létünknek", ahogyan élünk. És hogy hogyan élünk, az rajtunk is nagyban múlik.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

Szólj hozzá!