“Emlék.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Krisztikém, kisjuli, Klarisszám, Timóca, Judit, Terike,
    Tigram és Viola!

    Nagyon köszönöm a szavazatokat és hogy elolvastátok a verset.
    Ismét legördült egy kő valóban. A vers 4-5 éves koromat dolgozza fel, fájó emlék.

    Szeretettel vagyok felétek és mindent köszönök: Icus

  2. Kedves Ilona!
    Ez a fájó emlék valóban szomorú, ezért nem jó ezzel foglalkozni, hisz az életünk folyamán nagy részt fájó emlékünk van. Biztos Édesanyádnak meg volt az oka, amit nem tudott palástolni. Egyszer talán majd megértő leszel vele. Tudod, mindennek két oldala van és semmi sincs ok nélkül.
    Szeretettel: Viola

  3. BogIcám.

    A versed meghatóan szép.
    Bizonyítsd be nekem, hogy ilyen elismerésre méltó vidám verssel is meg tudsz lepni.
    Ne fájdítsd a szívem örökké. Ne nézz hátra többé, hisz még annyi csoda vár Rád.
    Bízz magadban, a jövődet Te alakítod ki olyanná, amilyenné szeretnéd.
    Tehetséges vagy, ezt ne felejtsd el.
    Szeretettel ölellek: Tigram.

  4. Drága Icukám!
    Szerintem a legnagyobb bűn a földön, ha egy anya nem
    szereti, nem öleli magához gyermekét!
    Gyermeke számára pedig a világon a legnagyobb szomorúság,a legnagyobb fájdalom és kin.
    Erre megbocsátás nincs.
    Drága Icukám! Gondolatban átölellek, barátian szorítom a kezed és kérdezem,ill. mondom,hogy erős lelkű lehetsz,
    hogy kibírtad és ilyen "Ember "lettél!
    Szerencsére itt a Holnapban nyugodtan beszélhetsz róla,hogy könnyíts lelkeden. Látod! Voltak itt is akik
    hasonló sorsot éltek át.
    Szívem minden szeretetével ölellek:Teri

  5. Drága Icus!
    Gyönyörűen megfogalmazott szívszorító az emléked. Sajnálom, hogy ilyen fájó élmények törnek fel a lelkedből. Nehéz gyermekkorod lehetett, ha volt egyáltalán…
    Szeretettel ölellek: Klarissza

  6. Drága Anya!
    Tudom most megint legördült egy kő, és azt is megtapasztaltam általad, mert megfertőztél 🙂 hogy ez mekkora segítség az ember lelkének! gyönyörű most sem tudok mást írni! puszi:Baba

Szólj hozzá!